Interjú

„Dob nem lesz”

Patti Smith költő, énekes

Zene

A 74 éves punk-rock legenda Budapesten koncertezik gyermekeivel, ezért kértünk tőle interjút. „Hívjon egy óra múlva” – írta vissza szinte azonnal. Londonban értük el telefonon.

Magyar Narancs: A pandémia során érezte úgy, hogy többet nem állhat nagy közönség elé, és csak a streaming házikoncertek maradnak?

Patti Smith: A pillanatnyi jelenben kell élnünk, az van, ami épp aznap van. Boldog vagyok, hogy ismét utazhatok, és most épp Londonból beszélek önnel. Pici turné ez, nyolc fellépés csupán, de közel két éve nem volt ilyen hosszan tartó munkám. Szerencsére nagy fantáziával vagyok megáldva, jó nagy belső világgal. Sokat írok és olvasok is, most Sebald költeményeit, a Természet után című kötetét. Nagyon szeretem a verseit. Nemrég pedig, amikor Olaszországban jártam, barátommal, Lászlóval, a Sátántangó írójával is találkoztam. És megkaptam tőle Az utolsó farkas című könyvét.

MN: Említette, hogy sokat ír. Dalt, verset, prózát?

PS: Messze nem írok annyi verset és dalt, mint régebben. Most főleg prózát írok, új könyvre készülök. Most a prózaírás tesz boldoggá. Ifjabb éveimben sokkal több verset írtam.

MN: Úgy volt, hogy augusztusban Bruce Springsteennel előadja a Because the Nightot a Central Parkban, hatvanezer ember előtt, a fellépésük előtt nem sokkal azonban a Henri hurrikán elmosta az eseményt. Elég nagy csalódás lehetett.

PS: Hatalmas vihar volt, egyszerűen nem lehetett folytatni a koncertet. A villámok miatt különösen veszélyessé vált a helyzet. Igen, csalódás volt, hiszen végre ennyi embernek játszhattam volna. A CNN is közvetítette, az egész világ láthatta volna.

MN: Próbáltak előtte Spring­steennel, vagy ennyi év után erre semmi szükség?

PS: Egy voltam csak a sok fellépő között, három számot adtam volna elő az együttesemmel, ezek egyike lett volna Bruce-szal a Because the Night. A koncert előtt átjött, kétszer átmentünk a számon, ennyi elég is volt. Közös szerzeményünk, mindketten jól ismerjük. Nem járunk össze, nem ilyen a kapcsolatunk. De örülünk, ha együtt léphetünk fel. Most is csodálatos lett volna, de a természet másképp akarta. Biztos vagyok benne, hogy fogunk mi még együtt énekelni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.