Interjú

„Dob nem lesz”

Patti Smith költő, énekes

Zene

A 74 éves punk-rock legenda Budapesten koncertezik gyermekeivel, ezért kértünk tőle interjút. „Hívjon egy óra múlva” – írta vissza szinte azonnal. Londonban értük el telefonon.

Magyar Narancs: A pandémia során érezte úgy, hogy többet nem állhat nagy közönség elé, és csak a streaming házikoncertek maradnak?

Patti Smith: A pillanatnyi jelenben kell élnünk, az van, ami épp aznap van. Boldog vagyok, hogy ismét utazhatok, és most épp Londonból beszélek önnel. Pici turné ez, nyolc fellépés csupán, de közel két éve nem volt ilyen hosszan tartó munkám. Szerencsére nagy fantáziával vagyok megáldva, jó nagy belső világgal. Sokat írok és olvasok is, most Sebald költeményeit, a Természet után című kötetét. Nagyon szeretem a verseit. Nemrég pedig, amikor Olaszországban jártam, barátommal, Lászlóval, a Sátántangó írójával is találkoztam. És megkaptam tőle Az utolsó farkas című könyvét.

MN: Említette, hogy sokat ír. Dalt, verset, prózát?

PS: Messze nem írok annyi verset és dalt, mint régebben. Most főleg prózát írok, új könyvre készülök. Most a prózaírás tesz boldoggá. Ifjabb éveimben sokkal több verset írtam.

MN: Úgy volt, hogy augusztusban Bruce Springsteennel előadja a Because the Nightot a Central Parkban, hatvanezer ember előtt, a fellépésük előtt nem sokkal azonban a Henri hurrikán elmosta az eseményt. Elég nagy csalódás lehetett.

PS: Hatalmas vihar volt, egyszerűen nem lehetett folytatni a koncertet. A villámok miatt különösen veszélyessé vált a helyzet. Igen, csalódás volt, hiszen végre ennyi embernek játszhattam volna. A CNN is közvetítette, az egész világ láthatta volna.

MN: Próbáltak előtte Spring­steennel, vagy ennyi év után erre semmi szükség?

PS: Egy voltam csak a sok fellépő között, három számot adtam volna elő az együttesemmel, ezek egyike lett volna Bruce-szal a Because the Night. A koncert előtt átjött, kétszer átmentünk a számon, ennyi elég is volt. Közös szerzeményünk, mindketten jól ismerjük. Nem járunk össze, nem ilyen a kapcsolatunk. De örülünk, ha együtt léphetünk fel. Most is csodálatos lett volna, de a természet másképp akarta. Biztos vagyok benne, hogy fogunk mi még együtt énekelni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.