Interjú

„Dob nem lesz”

Patti Smith költő, énekes

Zene

A 74 éves punk-rock legenda Budapesten koncertezik gyermekeivel, ezért kértünk tőle interjút. „Hívjon egy óra múlva” – írta vissza szinte azonnal. Londonban értük el telefonon.

Magyar Narancs: A pandémia során érezte úgy, hogy többet nem állhat nagy közönség elé, és csak a streaming házikoncertek maradnak?

Patti Smith: A pillanatnyi jelenben kell élnünk, az van, ami épp aznap van. Boldog vagyok, hogy ismét utazhatok, és most épp Londonból beszélek önnel. Pici turné ez, nyolc fellépés csupán, de közel két éve nem volt ilyen hosszan tartó munkám. Szerencsére nagy fantáziával vagyok megáldva, jó nagy belső világgal. Sokat írok és olvasok is, most Sebald költeményeit, a Természet után című kötetét. Nagyon szeretem a verseit. Nemrég pedig, amikor Olaszországban jártam, barátommal, Lászlóval, a Sátántangó írójával is találkoztam. És megkaptam tőle Az utolsó farkas című könyvét.

MN: Említette, hogy sokat ír. Dalt, verset, prózát?

PS: Messze nem írok annyi verset és dalt, mint régebben. Most főleg prózát írok, új könyvre készülök. Most a prózaírás tesz boldoggá. Ifjabb éveimben sokkal több verset írtam.

MN: Úgy volt, hogy augusztusban Bruce Springsteennel előadja a Because the Nightot a Central Parkban, hatvanezer ember előtt, a fellépésük előtt nem sokkal azonban a Henri hurrikán elmosta az eseményt. Elég nagy csalódás lehetett.

PS: Hatalmas vihar volt, egyszerűen nem lehetett folytatni a koncertet. A villámok miatt különösen veszélyessé vált a helyzet. Igen, csalódás volt, hiszen végre ennyi embernek játszhattam volna. A CNN is közvetítette, az egész világ láthatta volna.

MN: Próbáltak előtte Spring­steennel, vagy ennyi év után erre semmi szükség?

PS: Egy voltam csak a sok fellépő között, három számot adtam volna elő az együttesemmel, ezek egyike lett volna Bruce-szal a Because the Night. A koncert előtt átjött, kétszer átmentünk a számon, ennyi elég is volt. Közös szerzeményünk, mindketten jól ismerjük. Nem járunk össze, nem ilyen a kapcsolatunk. De örülünk, ha együtt léphetünk fel. Most is csodálatos lett volna, de a természet másképp akarta. Biztos vagyok benne, hogy fogunk mi még együtt énekelni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.