Mit kezd a burzsoá família Lucia terhességével? – ez a kérdés tolakszik a középpontba a londoni Covent Garden tavaly rögzített Donizetti-produkciójában, ahol Katie Mitchell rendezése a kulisszahasogató kísértetdrámázást fürdőszobai realizmussal vegyítette. Így látjuk, amint Lucia – a színpadi erotika abszolút fagypontján – meglovagolja Edgardót, látjuk, ahogy reggel kirohan a klozetba hányni, no és persze azt is látjuk, amint a nászéjszakán ugyanő sokadik kísérletre és számottevő szobalányi segédlettel végre legyilkolja férjét, aki pedig jószerint beállítja a szemünk előtt Raszputyin hosszú távú agonizálási rekordját. A szereplők jobb ügyekhez méltó elkötelezettséggel játsszák el ezt a legapróbb részletekig gondosan kidolgozott rendezői tévedést, ám hálánkat azért mégis inkább az énekszavuk révén érdemlik ki. Diana Damrau ugyan még az őrülési jelenetben sem vált ki feltétlen őrjöngő lelkesedést a hallgatóból, de vokális teljesítményének imponáló kiegyensúlyozottságát és énekesi jó ízlését, előadói kultúráját még szó szerint vérben úszva is megőrzi. Charles Castronovo (Edgardo) kiválasztásánál alighanem közrejátszhatott az a szempont, hogy az ő esetében szó sem lehet a derékbőség zavaráról. Szerencsénkre azonban a tenorista nemcsak izmos felsőtesttel, de ép hanggal is jól bírja a szerelmi kettőst, s az opera zárójelenetének igényes áriájában Castronovo bús férfiindulata és magasságai is a helyükön vannak. Ludovic Tézier (mint Enrico Ashton) dührohamában az öklével fenyegeti húgát, Luciát, azonban a szólam megformálásában már nyoma sincs a figura vadbarmot körvonalazó rendezői beállításának: a majd’ mindig nagyszerű francia bariton ezúttal is az előadás legstabilabb pontjának bizonyul. A vezénylő Daniel Oren, mint annyiszor, most is szolid karmesteri erényeivel szolgálja a londoni előadás zajos sikerét, ami DVD-n visszanézve sem tűnik indokolatlannak.
Erato DVD, 2017
