El tudom képzelni (Santana: Supernatural)

  • m. l. t.
  • 1999. június 24.

Zene

Az utóbbi években akkor emlegettük Santanát, amikor a mi nosztalgiázó népünk lelkivilágát próbáltuk megérteni. Ily módon két legyet fikázhattunk egy csapásra: "Nyugaton rég lejárt, nálunk meg beindul egy átlagos stadion." És ebben van igazság: fél. (A másik fele Dél-Amerikában keresendő, arrafelé százezreknek kell.)

Az utóbbi években akkor emlegettük Santanát, amikor a mi nosztalgiázó népünk lelkivilágát próbáltuk megérteni. Ily módon két legyet fikázhattunk egy csapásra: "Nyugaton rég lejárt, nálunk meg beindul egy átlagos stadion." És ebben van igazság: fél. (A másik fele Dél-Amerikában keresendő, arrafelé százezreknek kell.)

Nekem az égvilágon semmi bajom Carlosszal: egyrészt már régen nem hallgatom, másrészt nem feledkeztem meg a hetvenes évek elejéről, amikor meglehetősen bírtam. Amúgy azt gondolom: miközben latinmánia dúl a világban, az a pasas is megérhet egy misét, aki először játszott latin rockzenét.

A tijuanai születésű Santana nyolcéves volt, amikor a hegedűről gitárra nyergelt, és tizenegy, amikor a helyi mulatókban alkalmazásba került. Azt az északi popzenét játszotta, amit a rádióból tanult, a mexikói dalok körüli piás durvulások megfélemlítették. Aztán San Franciscóba költözött a család, ahol Santana a bluesba fordult, majd hogy megtáncoltassa a fehér közönséget, a zenekarába kongásokat hívott. A többit tudjuk - a következő évben kiderült Woodstockban.

A latin rock megteremtésén túl feltűnhettek Santana előremutató kapcsolatai. Szabó Gáborral ugyan nem jött össze (mindössze egy számát, a Gypsy Queent játszotta az Abraxas albumon), a dzsessznek, rocknak, afrikai és kubai népzenéknek olyan jelképeivel dolgozott, mint Miles Davis, John McLaughlin, Wayne Shorter, Billy Cobham, a mali Salif Keita vagy a kubai Armando Pereza. Mindezt érdemes felidézni, különben úgy tűnhetne, legújabb albumát menő sztárokkal futtatja a marketing.

Mert új album van, Supernatural című, és bármily ismerősek a tónusai, hajlamos a kalandozásra is - olyankor Dave Matthews, Everlast, Rob Thomas, Lauryn Hill & Cee-Lo, Mana, Eagle-Eye Cherry énekel, s végül Eric Clapton is beszáll. Megismétlem, én már régóta nem hallgatom Santanát, túl vagyok rajta régen, de azt bőven el tudom képzelni, hogy ezzel a gondosan vérátömlesztett anyaggal Amerikában újra akkorát kaszál, mint "az én koromban". Nincs ezzel semmi gáz. Nálunk is bejöhet - a nosztalgiázóknak + a fontolva haladóknak is.

m. l. t.

Arista/BMG, 1999

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.