El tudom képzelni (Santana: Supernatural)

  • m. l. t.
  • 1999. június 24.

Zene

Az utóbbi években akkor emlegettük Santanát, amikor a mi nosztalgiázó népünk lelkivilágát próbáltuk megérteni. Ily módon két legyet fikázhattunk egy csapásra: "Nyugaton rég lejárt, nálunk meg beindul egy átlagos stadion." És ebben van igazság: fél. (A másik fele Dél-Amerikában keresendő, arrafelé százezreknek kell.)

Az utóbbi években akkor emlegettük Santanát, amikor a mi nosztalgiázó népünk lelkivilágát próbáltuk megérteni. Ily módon két legyet fikázhattunk egy csapásra: "Nyugaton rég lejárt, nálunk meg beindul egy átlagos stadion." És ebben van igazság: fél. (A másik fele Dél-Amerikában keresendő, arrafelé százezreknek kell.)

Nekem az égvilágon semmi bajom Carlosszal: egyrészt már régen nem hallgatom, másrészt nem feledkeztem meg a hetvenes évek elejéről, amikor meglehetősen bírtam. Amúgy azt gondolom: miközben latinmánia dúl a világban, az a pasas is megérhet egy misét, aki először játszott latin rockzenét.

A tijuanai születésű Santana nyolcéves volt, amikor a hegedűről gitárra nyergelt, és tizenegy, amikor a helyi mulatókban alkalmazásba került. Azt az északi popzenét játszotta, amit a rádióból tanult, a mexikói dalok körüli piás durvulások megfélemlítették. Aztán San Franciscóba költözött a család, ahol Santana a bluesba fordult, majd hogy megtáncoltassa a fehér közönséget, a zenekarába kongásokat hívott. A többit tudjuk - a következő évben kiderült Woodstockban.

A latin rock megteremtésén túl feltűnhettek Santana előremutató kapcsolatai. Szabó Gáborral ugyan nem jött össze (mindössze egy számát, a Gypsy Queent játszotta az Abraxas albumon), a dzsessznek, rocknak, afrikai és kubai népzenéknek olyan jelképeivel dolgozott, mint Miles Davis, John McLaughlin, Wayne Shorter, Billy Cobham, a mali Salif Keita vagy a kubai Armando Pereza. Mindezt érdemes felidézni, különben úgy tűnhetne, legújabb albumát menő sztárokkal futtatja a marketing.

Mert új album van, Supernatural című, és bármily ismerősek a tónusai, hajlamos a kalandozásra is - olyankor Dave Matthews, Everlast, Rob Thomas, Lauryn Hill & Cee-Lo, Mana, Eagle-Eye Cherry énekel, s végül Eric Clapton is beszáll. Megismétlem, én már régóta nem hallgatom Santanát, túl vagyok rajta régen, de azt bőven el tudom képzelni, hogy ezzel a gondosan vérátömlesztett anyaggal Amerikában újra akkorát kaszál, mint "az én koromban". Nincs ezzel semmi gáz. Nálunk is bejöhet - a nosztalgiázóknak + a fontolva haladóknak is.

m. l. t.

Arista/BMG, 1999

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.