El tudom képzelni (Santana: Supernatural)

  • m. l. t.
  • 1999. június 24.

Zene

Az utóbbi években akkor emlegettük Santanát, amikor a mi nosztalgiázó népünk lelkivilágát próbáltuk megérteni. Ily módon két legyet fikázhattunk egy csapásra: "Nyugaton rég lejárt, nálunk meg beindul egy átlagos stadion." És ebben van igazság: fél. (A másik fele Dél-Amerikában keresendő, arrafelé százezreknek kell.)

Az utóbbi években akkor emlegettük Santanát, amikor a mi nosztalgiázó népünk lelkivilágát próbáltuk megérteni. Ily módon két legyet fikázhattunk egy csapásra: "Nyugaton rég lejárt, nálunk meg beindul egy átlagos stadion." És ebben van igazság: fél. (A másik fele Dél-Amerikában keresendő, arrafelé százezreknek kell.)

Nekem az égvilágon semmi bajom Carlosszal: egyrészt már régen nem hallgatom, másrészt nem feledkeztem meg a hetvenes évek elejéről, amikor meglehetősen bírtam. Amúgy azt gondolom: miközben latinmánia dúl a világban, az a pasas is megérhet egy misét, aki először játszott latin rockzenét.

A tijuanai születésű Santana nyolcéves volt, amikor a hegedűről gitárra nyergelt, és tizenegy, amikor a helyi mulatókban alkalmazásba került. Azt az északi popzenét játszotta, amit a rádióból tanult, a mexikói dalok körüli piás durvulások megfélemlítették. Aztán San Franciscóba költözött a család, ahol Santana a bluesba fordult, majd hogy megtáncoltassa a fehér közönséget, a zenekarába kongásokat hívott. A többit tudjuk - a következő évben kiderült Woodstockban.

A latin rock megteremtésén túl feltűnhettek Santana előremutató kapcsolatai. Szabó Gáborral ugyan nem jött össze (mindössze egy számát, a Gypsy Queent játszotta az Abraxas albumon), a dzsessznek, rocknak, afrikai és kubai népzenéknek olyan jelképeivel dolgozott, mint Miles Davis, John McLaughlin, Wayne Shorter, Billy Cobham, a mali Salif Keita vagy a kubai Armando Pereza. Mindezt érdemes felidézni, különben úgy tűnhetne, legújabb albumát menő sztárokkal futtatja a marketing.

Mert új album van, Supernatural című, és bármily ismerősek a tónusai, hajlamos a kalandozásra is - olyankor Dave Matthews, Everlast, Rob Thomas, Lauryn Hill & Cee-Lo, Mana, Eagle-Eye Cherry énekel, s végül Eric Clapton is beszáll. Megismétlem, én már régóta nem hallgatom Santanát, túl vagyok rajta régen, de azt bőven el tudom képzelni, hogy ezzel a gondosan vérátömlesztett anyaggal Amerikában újra akkorát kaszál, mint "az én koromban". Nincs ezzel semmi gáz. Nálunk is bejöhet - a nosztalgiázóknak + a fontolva haladóknak is.

m. l. t.

Arista/BMG, 1999

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.