El tudom képzelni (Santana: Supernatural)

szerző
m. l. t.
publikálva
1999/25. (06. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az utóbbi években akkor emlegettük Santanát, amikor a mi nosztalgiázó népünk lelkivilágát próbáltuk megérteni. Ily módon két legyet fikázhattunk egy csapásra: "Nyugaton rég lejárt, nálunk meg beindul egy átlagos stadion." És ebben van igazság: fél. (A másik fele Dél-Amerikában keresendő, arrafelé százezreknek kell.)

Az utóbbi években akkor emlegettük Santanát, amikor a mi nosztalgiázó népünk lelkivilágát próbáltuk megérteni. Ily módon két legyet fikázhattunk egy csapásra: "Nyugaton rég lejárt, nálunk meg beindul egy átlagos stadion." És ebben van igazság: fél. (A másik fele Dél-Amerikában keresendő, arrafelé százezreknek kell.)

Nekem az égvilágon semmi bajom Carlosszal: egyrészt már régen nem hallgatom, másrészt nem feledkeztem meg a hetvenes évek elejéről, amikor meglehetősen bírtam. Amúgy azt gondolom: miközben latinmánia dúl a világban, az a pasas is megérhet egy misét, aki először játszott latin rockzenét.

A tijuanai születésű Santana nyolcéves volt, amikor a hegedűről gitárra nyergelt, és tizenegy, amikor a helyi mulatókban alkalmazásba került. Azt az északi popzenét játszotta, amit a rádióból tanult, a mexikói dalok körüli piás durvulások megfélemlítették. Aztán San Franciscóba költözött a család, ahol Santana a bluesba fordult, majd hogy megtáncoltassa a fehér közönséget, a zenekarába kongásokat hívott. A többit tudjuk - a következő évben kiderült Woodstockban.

A latin rock megteremtésén túl feltűnhettek Santana előremutató kapcsolatai. Szabó Gáborral ugyan nem jött össze (mindössze egy számát, a Gypsy Queent játszotta az Abraxas albumon), a dzsessznek, rocknak, afrikai és kubai népzenéknek olyan jelképeivel dolgozott, mint Miles Davis, John McLaughlin, Wayne Shorter, Billy Cobham, a mali Salif Keita vagy a kubai Armando Pereza. Mindezt érdemes felidézni, különben úgy tűnhetne, legújabb albumát menő sztárokkal futtatja a marketing.

Mert új album van, Supernatural című, és bármily ismerősek a tónusai, hajlamos a kalandozásra is - olyankor Dave Matthews, Everlast, Rob Thomas, Lauryn Hill & Cee-Lo, Mana, Eagle-Eye Cherry énekel, s végül Eric Clapton is beszáll. Megismétlem, én már régóta nem hallgatom Santanát, túl vagyok rajta régen, de azt bőven el tudom képzelni, hogy ezzel a gondosan vérátömlesztett anyaggal Amerikában újra akkorát kaszál, mint "az én koromban". Nincs ezzel semmi gáz. Nálunk is bejöhet - a nosztalgiázóknak + a fontolva haladóknak is.

m. l. t.

Arista/BMG, 1999

szerző
m. l. t.
publikálva
1999/25. (06. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...