Opera

Elhalálozási sorrendben

GermanLateNight

Zene

Egyszerre könnyű is, nehéz is megérteni azt, hogy Paul Hindemith zenés színpadi életműve miért nem épült be úgy istenigazából a hazai operarepertoárba a maga idejében. Könnyű, hiszen az avantgárd kísérletező kedv, az intellektuális bátorság és a fanyar humor Hindemithre oly jellemző, szabadságélményt árasztó elegye nemigen hatott ideillőnek még a múlt század operai arany- és ezüstkoraiban sem.

És nehéz, merthogy a Hitlerék zajos ellenszenvétől kitüntetett német zeneszerző majd’ mindig izgalmas, rafinált és mégis hallgatóbarát műveket komponált. Ez vált érzékletessé most az Opera Óbudára kitelepült bemutatóján is, ahol a művészeti egyetemek növendékei szövetkeztek össze egymással három Hindemith-darab és egy nyitányparódia előadására.

A háromnegyed részt a kiscelli romtemplom terében zajló premier leghatásosabb produkciójának az estét indító utolsó, 1961-es Hindemith-darab, A hosszú karácsonyi ebéd bizonyult. A Thorton Wilder mesterkedő ötletét, vagyis egy amerikai család egyetlen színpadi képbe és folyamatba összesűrített nemzedékváltásait megzenésítő opera kegyetlen mulatsággal és rokonszenvesen szolid lírával szolgált. Jeli Sára Luca látványtervező sárgás színpadképében az új és még újabb nemzedékek egy hatalmas csúszdán érkeztek, hogy aztán idővel eltűnjenek a színpad mélyén, áthaladva az ilyenkor menetrend szerint felvillanó EXIT neonfelirat alatt. Nagy Péter István rendező tehetséges játszótársa Hindemithnek: az énekesekre kirótt párhuzamos mozgássorai nyugtalanítóan erős színpadi élményt teremtettek, s az obligát fiatalos kíméletlenség mellett van érzéke a sosem könnyes részvét kifejezésére is.

Közös sorsunk már-már életbe vágó megidézése után, melynek érzékeltetésében a szerepeiben lubickoló Meláth Andreának és növendékeinek, valamint az este operáit üdvös biztonsággal levezénylő Dénes Istvánnak is nagy érdeme volt, Hindemith Wagner-viszolygásával is megismerkedhettünk. A bolygó hollandi nyitánya vonósnégyesre, ahogy azt egy rossz, üdülőhelyi zenekar reggel hét órakor a falu kútjánál lapról olvassa – az 1925-ös mű címe nemcsak bőbeszédű, de kifejező is: a rettenetes előd paródiája a teli szájas zenei komikum mellett ezúttal hasonlóan gunyoros és harsány koreográfiával is gazdagodott, újfent Nagy Péter Istvánnak köszönhetően.

Persze Hindemith frivol okossága és frappírozó dramaturgiai tehetsége mára már helyenként veszített az üdeségéből. Ez derült ki az 1927-es Oda-vissza operaburleszkjéből is, amelynek cselekménye a közepéig véres féltékenységi drámát mutat, majd szépen visszaforgatja a tragikus eseményeket. Vitán felül ügyes munka, de tét nélküli: Varga Bence mutatós rendezéséről is ilyesmit lehetne mondani. Habár a fiatal rendező már túlvan a mutáláson, a jelenet egyik-másik szereplője még alulról súrolja az operai hangadás elvárható színvonalát. Nem így az estét beszegő egyfelvonásos, az 1922-es Sancta Susanna főszereplői – Sáfár Orsolya és az újra színre lépő Meláth Andrea –, akik vokálisan is uralták az érzékiség és a vallás túlfűtött témáját körülkerengő apácadrámát. Varga Bence itt is meghökkentően rutinos rendezőnek mutatkozott: a nagy, látványos gesztusok, a dekoratívan lebegtetett apácaruhák és a magasból aláhulló virágszirmok és drapériák remekül szolgálták Hindemith operáját. És egyúttal az Operát is, amely most pár régi-új mű mellett két ígéretes fiatal rendezőre is rátalált.

Kiscelli Múzeum, május 13.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.