mi a kotta?

Érthető és megmagyarázhatatlan

  • mi a kotta
  • 2024. február 28.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/9. hétre

„Schubert továbbra is árnyékban marad, akkor is, ha némelyek – képletesen szólva – megpróbálják kiráncigálni őt a kocsmából, színvallásra akarják kényszeríteni titkolt homoszexualitásával kapcsolatban, és át akarják irányítani a pszichiátriai rendelőbe” – írta a nagy zeneszerzőről provokatív és ragyogó monográfiájában Christopher Gibbs, nem elhallgatva azt sem, hogy Schubert szenvedélybetegségeit, számkivetettséget okozó nemi irányultságát kétszáz évig elhallgatta a zenetudomány. Persze nem is ezzel kell elsősorban foglalkoznunk, hanem a zenével, amely „a fájdalom és a gyönyörűség ennyire különböző érzéseit váltja ki belőlünk”. Természetesen Schubert-művek is elhangoznak Érdi Tamás szólóhangversenyén, amelyet aztán Debussy és Bartók zongoradarabjai követnek. A 44 éves művész pályája kezdetén Kocsis Zoltán nagyrabecsülését is elnyerte Schubert-interpretációival (Zeneakadémia, március 1., hét óra).

Másnap a Danubia Zenekar az egyik legizgalmasabb fiatal énekes-dalszerzővel, Takács Dorinával koncertezik, akit Deva néven ismerünk. A műfaji határokkal dacoló műsorban Bartók találkozik a looperrel, klasszikus zenész az elektronikával (BMC, március 2., három óra és hét óra). Amúgy is sűrű hétvégénk lesz. A két rangidős komponista, Eötvös Péter és Vidovszky László 80. születésnapját ünneplő koncert nemcsak a két megbecsült férfiú művészetének, hanem a 20. századi kortárs zenének is keresztmetszete lehet (Zeneakadémia, Solti Terem, március 2., hét óra).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)