Programajánló melléklet – Interjú

„És megszületett a zene”

Várjon Dénes zongoraművész

Zene

Sokáig a hazai komolyzenei szcéna külföldön őrzött titka volt. Feleségével, a zongoraművész Simon Izabellával legközelebb október 8-án halljuk a Zeneakadémián, novemberben pedig megtartják izgalmas fesztiváljuk, a kamara.hu következő kiadását.

Magyar Narancs: Nagy szerencséd volt a tanáraiddal, Kurtág Györgyhöz például sokáig jártál. Mit tanultál tőle?

Várjon Dénes: Hogy a darabhoz vezető út befejezhetetlen és végtelen. A hozzáállás a fontos: hogy a muzsikus milyen alázattal keres. A dolog etikája szinte fontosabb, mint az, hogy végül is meg tud-e valami születni, mert az nem mindig tőlünk függ, de hogy mit teszünk meg érte, az kizárólag rajtunk múlik.

MN: Konkrétan a zongorázásról mit tanított?

VD: Ezer dolgot! Senki nem beszél annyit a pedálhasználatról, mint ő: negyed-, nyolcad-, századpedál! Miért és mikor engedem föl, ez még benne van, az már nem, de sejthető! És így tovább a végtelenségig. Mindezt magas érzelmi hőfokon, sosem szárazon és mindig nagyon szeretetteljesen csinálta. Nem csak egy-egy darabról beszélt, sok más csatornát nyitott meg a társművészetekhez, élethez, személyekhez. Egyetlen hang kapcsán egy egész univerzumról tudott beszélni, mindent kontextusba helyezett. Fantasztikus asszociációs világa van.

MN: Korábbi tanárod Schiff András volt. Tőle mit kaptál?

VD: Gyermekkorom óta őt tartottam a legnagyobb művésznek, és ez ma sincs másképp. Óriási élmény volt a kurzusain játszani, figyelni őt tanítás és gyakorlás közben, ahogy a részleteken dolgozott, de a teljes műre való rálátással. Fantasztikus a viszonya a zongorához, egészen különleges hangzásvilágot talál minden szerzőhöz. Szerinte egyébként Chopinhez a Pleyel zongora az igazi, Schuberthez a Bösendorfer, Beethovent a legjobb Bechsteinen játszani. A zenén kívül irodalomról, festészetről, történelemről is nagyon sokat lehetett tőle tanulni. Elképesztően művelt és igényes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.