Programajánló melléklet – Interjú

„És megszületett a zene”

Várjon Dénes zongoraművész

Zene

Sokáig a hazai komolyzenei szcéna külföldön őrzött titka volt. Feleségével, a zongoraművész Simon Izabellával legközelebb október 8-án halljuk a Zeneakadémián, novemberben pedig megtartják izgalmas fesztiváljuk, a kamara.hu következő kiadását.

Magyar Narancs: Nagy szerencséd volt a tanáraiddal, Kurtág Györgyhöz például sokáig jártál. Mit tanultál tőle?

Várjon Dénes: Hogy a darabhoz vezető út befejezhetetlen és végtelen. A hozzáállás a fontos: hogy a muzsikus milyen alázattal keres. A dolog etikája szinte fontosabb, mint az, hogy végül is meg tud-e valami születni, mert az nem mindig tőlünk függ, de hogy mit teszünk meg érte, az kizárólag rajtunk múlik.

MN: Konkrétan a zongorázásról mit tanított?

VD: Ezer dolgot! Senki nem beszél annyit a pedálhasználatról, mint ő: negyed-, nyolcad-, századpedál! Miért és mikor engedem föl, ez még benne van, az már nem, de sejthető! És így tovább a végtelenségig. Mindezt magas érzelmi hőfokon, sosem szárazon és mindig nagyon szeretetteljesen csinálta. Nem csak egy-egy darabról beszélt, sok más csatornát nyitott meg a társművészetekhez, élethez, személyekhez. Egyetlen hang kapcsán egy egész univerzumról tudott beszélni, mindent kontextusba helyezett. Fantasztikus asszociációs világa van.

MN: Korábbi tanárod Schiff András volt. Tőle mit kaptál?

VD: Gyermekkorom óta őt tartottam a legnagyobb művésznek, és ez ma sincs másképp. Óriási élmény volt a kurzusain játszani, figyelni őt tanítás és gyakorlás közben, ahogy a részleteken dolgozott, de a teljes műre való rálátással. Fantasztikus a viszonya a zongorához, egészen különleges hangzásvilágot talál minden szerzőhöz. Szerinte egyébként Chopinhez a Pleyel zongora az igazi, Schuberthez a Bösendorfer, Beethovent a legjobb Bechsteinen játszani. A zenén kívül irodalomról, festészetről, történelemről is nagyon sokat lehetett tőle tanulni. Elképesztően művelt és igényes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."