Interjú

„Ezt hívják úgy, hogy Covid-színtér”

Black Country, New Road

Zene

Az experimentális posztpunkban utazó brit zenekar két izgalmas lemezt készített, de az év elején otthagyta őket a frontemberük. Azóta kizárólag új dalokat játszanak. Így volt ez az Akvárium Klubban, az Isolation Budapest című rendezvényen is. A koncertet megelőzően a hatfős zenekarból öten is a rendelkezésünkre álltak.

Magyar Narancs: A Black Country, New Road előtt Nervous Conditions néven játszottatok. Felvettetek egy lemezt, amelyet mégsem adtatok ki. Miben volt a zenétek más a mostanihoz képest?

Black Country, New Road: Klasszikus értelemben vett elődzenekar volt a Nervous Conditions. Ott tanultunk meg zenélni és együtt játszani. Nagyon fiatalok voltunk. Különböző baráti társaságokhoz tartoztunk, de szép lassan megtanultuk, hogy hogyan kommunikáljunk egymás közt a zenével. Meglehetősen egyszerű dolgokat játszottunk, és igyekeztünk sokat improvizálni. A Black Country, New Roadba átemeltük a pozitív motívumokat, és úgy érezzük, sikerült valami mást, valami jobbat alkotnunk.

MN: Milyen zenei háttérrel érkeztek a tagok a zenekarba?

BCNR: Eléggé különbözőkkel. Vannak közöttünk klasszikus képzettségűek, és vannak, akik maguktól kezdtek zenélni. Előny lehet, ha magasabb szinten zenélsz, viszont a komoly tudás néha elragadtathatja az embert, és így könnyen túlbonyolíthat olyan dolgokat, amiket egyszerűbben is meg lehet csinálni. Ezért is jó, hogy nálunk ilyen szempontból többféle zenész van. Nem mindig a technikás zene a legjobb.

MN: Mi volt az a pont, amikor immár a Black Country, New Road tagjaiként úgy éreztétek, hogy kezdenek beindulni a dolgok?

BCNR: Talán amikor aláírtuk a lemezszerződésünket. Tudtuk, hogy előbb-utóbb csinálunk egy albumot, de egy szerződéssel azért más. Ráadásul aznap, amikor a szerződést aláírtuk, kaptunk ingyenruhákat is, amit nem is értettünk. Mondjuk, azóta ilyesmi nem fordult elő. De megkérdezték azt is, hogy kit szeretnénk producernek, hogy hol szeretnénk stúdiózni. Olyan volt, mintha teljhatalmat kaptunk volna, legalábbis ott és akkor úgy tűnt. Igazából azért nehéz ezzel kapcsolatos érzésről beszélni, mert ezeknek a dolgoknak nagy része már a Covid alatt történt, a lemezeink akkor jöttek ki, amikor épp nem tudtunk koncertezni. Ami a közelmúltat illeti, a legnagyobb élményünk a Green Man fesztivál volt, mivel ott volt az eddigi egyik legfontosabb és leginkább érzelmekkel teli koncertünk. Fantasztikus volt a közönség reakciója. Nem is számítottunk rá, hogy olyan sokan megnéznek minket. Folyamatosan meglepődünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.