Film - A 00-s verzió - Matthew Vaughn: X-Men: Az elsők

  • - köves -
  • 2011. június 9.

Zene

Köztünk élnek. Beolvadnak, elvegyülnek.
Olyanok, mint te vagy én, tökéletes a mimikrijük. Legközelebbi rokonaik sem mondanák meg róluk, hogy ők, igen, igen, ők X-Men-rajongók. Többségük a Marvel-képregényektől, egy kisebb, de nem elhanyagolható részük pedig Bryan Singer filmjeitől (X-Men 1-2.) lett mutánsbarát. Kezdetben minden jó volt, Singer dolgai az első nem ciki képregény-adaptációkként szereztek jó pontokat - már azok körében, akiknek különösebb kényszerítő erő nélkül is átélhetők egy acélkarmú, farkasszagú martalóc, egy mágneses erejű holokauszt-túlélő vagy egy tolószékes telepata kül- és belharcai, másságából fakadó dilemmái, emberpárti vagy emberellenes tettei. Hollywood győzött Hollywood felett: szép volt, rég volt, de az azóta eltelt két részben már a Kasszagépé, ezé a csilingelő hangjáról meszsziről is felismerhető mutánsé volt a főszerep. És ezzel elérkeztünk az x-menológia jelen állásához: ha az előremenekülés útjai zárva tartanak, nézzünk az eredettörténetek körmére - körülbelül spanyolviasz szintű a felfedezés, de sok esetben bevált, elég megkérdezni a Denevérembert vagy a 007-es Martini-fogyasztót. Ez lehetett azon logika amögött is, amiért e legújabb, a dicstelen félmúlttal fennhangon szakítani kívánó folytatás nem a szabadon berendezhető 2300-as évekbe, hanem a retró fájásokat rögtön kiváltó hatvanasokba költözött. Jó döntés volt: a kis Magneto és a kis X Professzor olykor szuper-Hacsekre és szuper-Sajóra emlékeztető párosa jól mutat ebben a garbóra felesküdött miliőben, de a tanügyi reformok, a válogatott kisebbségérzetek és a hidegháborús parák közepette csak elhadart szólamokra és finom angolsággal előadott szemforgatásra telik tőlük. S bár ritka az olyan méltatás, melyben ne Connery Bondját említenék az X-Menek ifjú gárdájával együtt, az előképek felsorakoztatásakor méltánytalanság lenne Forrest Gumpot nem szólítani: a világpolitika színpadára felkéredzkedő és ott a kubai rakétaválságot megbuheráló képregényfigurákba nem nehéz belelátni az egyszerű észjárású délvidéki mutánst, aki egy doboz csokoládéval és népszerű életvezetési tanácsaival söpört végig Amerika történelmén.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.