Film - A 00-s verzió - Matthew Vaughn: X-Men: Az elsők

  • - köves -
  • 2011. június 9.

Zene

Köztünk élnek. Beolvadnak, elvegyülnek.
Olyanok, mint te vagy én, tökéletes a mimikrijük. Legközelebbi rokonaik sem mondanák meg róluk, hogy ők, igen, igen, ők X-Men-rajongók. Többségük a Marvel-képregényektől, egy kisebb, de nem elhanyagolható részük pedig Bryan Singer filmjeitől (X-Men 1-2.) lett mutánsbarát. Kezdetben minden jó volt, Singer dolgai az első nem ciki képregény-adaptációkként szereztek jó pontokat - már azok körében, akiknek különösebb kényszerítő erő nélkül is átélhetők egy acélkarmú, farkasszagú martalóc, egy mágneses erejű holokauszt-túlélő vagy egy tolószékes telepata kül- és belharcai, másságából fakadó dilemmái, emberpárti vagy emberellenes tettei. Hollywood győzött Hollywood felett: szép volt, rég volt, de az azóta eltelt két részben már a Kasszagépé, ezé a csilingelő hangjáról meszsziről is felismerhető mutánsé volt a főszerep. És ezzel elérkeztünk az x-menológia jelen állásához: ha az előremenekülés útjai zárva tartanak, nézzünk az eredettörténetek körmére - körülbelül spanyolviasz szintű a felfedezés, de sok esetben bevált, elég megkérdezni a Denevérembert vagy a 007-es Martini-fogyasztót. Ez lehetett azon logika amögött is, amiért e legújabb, a dicstelen félmúlttal fennhangon szakítani kívánó folytatás nem a szabadon berendezhető 2300-as évekbe, hanem a retró fájásokat rögtön kiváltó hatvanasokba költözött. Jó döntés volt: a kis Magneto és a kis X Professzor olykor szuper-Hacsekre és szuper-Sajóra emlékeztető párosa jól mutat ebben a garbóra felesküdött miliőben, de a tanügyi reformok, a válogatott kisebbségérzetek és a hidegháborús parák közepette csak elhadart szólamokra és finom angolsággal előadott szemforgatásra telik tőlük. S bár ritka az olyan méltatás, melyben ne Connery Bondját említenék az X-Menek ifjú gárdájával együtt, az előképek felsorakoztatásakor méltánytalanság lenne Forrest Gumpot nem szólítani: a világpolitika színpadára felkéredzkedő és ott a kubai rakétaválságot megbuheráló képregényfigurákba nem nehéz belelátni az egyszerű észjárású délvidéki mutánst, aki egy doboz csokoládéval és népszerű életvezetési tanácsaival söpört végig Amerika történelmén.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.