Film - A 00-s verzió - Matthew Vaughn: X-Men: Az elsők

  • - köves -
  • 2011. június 9.

Zene

Köztünk élnek. Beolvadnak, elvegyülnek.
Olyanok, mint te vagy én, tökéletes a mimikrijük. Legközelebbi rokonaik sem mondanák meg róluk, hogy ők, igen, igen, ők X-Men-rajongók. Többségük a Marvel-képregényektől, egy kisebb, de nem elhanyagolható részük pedig Bryan Singer filmjeitől (X-Men 1-2.) lett mutánsbarát. Kezdetben minden jó volt, Singer dolgai az első nem ciki képregény-adaptációkként szereztek jó pontokat - már azok körében, akiknek különösebb kényszerítő erő nélkül is átélhetők egy acélkarmú, farkasszagú martalóc, egy mágneses erejű holokauszt-túlélő vagy egy tolószékes telepata kül- és belharcai, másságából fakadó dilemmái, emberpárti vagy emberellenes tettei. Hollywood győzött Hollywood felett: szép volt, rég volt, de az azóta eltelt két részben már a Kasszagépé, ezé a csilingelő hangjáról meszsziről is felismerhető mutánsé volt a főszerep. És ezzel elérkeztünk az x-menológia jelen állásához: ha az előremenekülés útjai zárva tartanak, nézzünk az eredettörténetek körmére - körülbelül spanyolviasz szintű a felfedezés, de sok esetben bevált, elég megkérdezni a Denevérembert vagy a 007-es Martini-fogyasztót. Ez lehetett azon logika amögött is, amiért e legújabb, a dicstelen félmúlttal fennhangon szakítani kívánó folytatás nem a szabadon berendezhető 2300-as évekbe, hanem a retró fájásokat rögtön kiváltó hatvanasokba költözött. Jó döntés volt: a kis Magneto és a kis X Professzor olykor szuper-Hacsekre és szuper-Sajóra emlékeztető párosa jól mutat ebben a garbóra felesküdött miliőben, de a tanügyi reformok, a válogatott kisebbségérzetek és a hidegháborús parák közepette csak elhadart szólamokra és finom angolsággal előadott szemforgatásra telik tőlük. S bár ritka az olyan méltatás, melyben ne Connery Bondját említenék az X-Menek ifjú gárdájával együtt, az előképek felsorakoztatásakor méltánytalanság lenne Forrest Gumpot nem szólítani: a világpolitika színpadára felkéredzkedő és ott a kubai rakétaválságot megbuheráló képregényfigurákba nem nehéz belelátni az egyszerű észjárású délvidéki mutánst, aki egy doboz csokoládéval és népszerű életvezetési tanácsaival söpört végig Amerika történelmén.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.