Mi tagadás, volt egy kis megingás a pályáján, egy átmeneti lazító idõszak, amikor maga Sidney Lumet igyekezett megszólítani a belsejében megbúvó színészt, de a Lumet-nekrológok tanúsága szerint a Védd magad! címû közös projekt mintha meg sem történt volna. Pedig léteznek lemezek, amelyek Vin Diesel alakítását õrzik, és a stáblistán a maestro szerepel rendezõként, de nyilván kegyeleti okok magyarázzák az elhallgatást. Ami Lumet felõl nézve kegyelet, az Diesellel szemben arcpirító méltánytalanság, elvégre annak az értelmet csak ünnepekkor megcsillantó nézésnek, melynek oly sokáig Steven Seagal volt a reklámarca, ma Diesel a fedett pályás bajnoka. Míg Seagal arcjátéka hajón és vonaton érvényesült a legjobban, Dieselé hivatásos gyorshajtóként, különbözõ feltuningolt verdák volánjánál. Egy kicsivel is több kifejezõerõ, és Diesel máris kilógna az immár ötödszörre jelentkezõ Halálos iramban mezõnyébõl, de magára vessen, aki épp az ötödik résznél kezd reklamálni. Egy megindító közjátékra így is alkalmat ad a produkció: a sorozat két legfõbb arca (Paul Walker a másik) egy nehéz nap éjszakáján apaképükkel hozakodik elõ: Vin nagyokat barbecue-zó családból jön, Paul ellenben elhanyagolt gyerekkorról számol be. Hogy ki mennyire lojális a sorozathoz, az ezekben a lírázó, autó- és bikinis bige-mentes jelenetekben dõl el, mert egyébként, ha feszülnek a bikanyakak (Dwayne "The Rock" Johnson e téren is méltó kihívója Vin Dieselnek) és nyomják a gázt, ez a film méltó állomása a dieseli életmûnek.
Az UIP-Duna Film bemutatója
**
