Film - Vászonszenvedély - Isabel Coixet: Elégia

  • Szabó Ágnes
  • 2008. november 6.

Zene

Ki szereti az adaptációkat? Mindenkinek megvan a mű a fejében, megvannak a szereplők, a színek, de még a szagok is. Ha a rendező mást gondol, csalódott vagyok. Persze mindig van, aki nem adja fel; Volker Schlöndorff adaptációk serege (volt, amivel egészen az Oscar-díjig jutott) után írta nemrég megjelent önéletrajzában - 17 év távlatából -, hogy például a Homo Faber élete legnehezebb, legreménytelenebb, végeredményében pedig katasztrofális vállalkozása volt... Szabó Ágnes

Ki szereti az adaptációkat? Mindenkinek megvan a mű a fejében, megvannak a szereplők, a színek, de még a szagok is. Ha a rendező mást gondol, csalódott vagyok. Persze mindig van, aki nem adja fel; Volker Schlöndorff adaptációk serege (volt, amivel egészen az Oscar-díjig jutott) után írta nemrég megjelent önéletrajzában - 17 év távlatából -, hogy például a Homo Faber élete legnehezebb, legreménytelenebb, végeredményében pedig katasztrofális vállalkozása volt...

Isabel Coixet feltehetően korábbi sikerein (Az élet nélkülem; A szavak titkos élete) felbuzdulva gondolhatta úgy, hogy megpróbálja Philip Roth Haldokló állatát celluloidra álmodni. Ragaszkodva a női alkotó szemszögéhez, nyilván nem vehette át egy az egyben Roth szarkazmusát, sprőd elbeszélői stílusát, macsós szexualitását: hamisan, személytelenül hatott volna. Úgy nyúlt bele a történetbe, hogy karakteresebbre rajzolván Consuela (Penélope Cruz) alakját, ellensúlyozza az öregedő Kepesh (Ben Kingsley) önkéntes magányát. Kepesh vénülő férfilelkét minden elve és tiltakozása ellenére annyira átrendezi és megtépázza az addig ismeretlen érzés, mint a heves árvíz Petőfi délutánját. Soha még nem tapasztalt szenvedély és féltékenység lepi el az öreget; annyira fél, hogy a lány egyszer felébred a szerelmi mámorból, és otthagyja a nemrég még az egyetlen méltó emberi állapotnak tartott magányában, hogy hamarosan be is teljesedik félelme.

Ám mindeközben Coixet avval pótolja a férfi személyiségéből, így a történetéből is hiányzó meghittséget és intimitást, hogy vagy kell, vagy sem, ráncigálja le Penélope Cruzról a leplet. A kétségtelenül szemet gyönyörködtető művésznő többnyire teljesen indokolatlanul fekszik ki a vásznon, mint afféle meztelen Maya. További korlátja a hiteles adaptációnak, hogy adott esetben az érzelmi szál sem húzható túl erősre, hiszen a szerelmes filmek klisé- és giccshalmaza távolról sem lenne ide illő, de valahogy mégis elégiát kéne faragni, ha már egyszer ezt a címet adtuk a filmnek. A cél, hogy fájjon végig, fájjon egészen a belenyugvásig. David Kepesh - amúgy Roth alteregója - végül megéli a katarzist, legyőzi egoista függetlenségét, utat enged az addig megvetett szerelemnek, Consuelának meg ott a mellrák...

Coixet túlságosan is be akarja tartani az önmaga állította korlátok szabta utat, túlkomponál szinte minden képet és beállítást, így a legintimebb jelenet is - minden szépsége ellenére - csak annyit mutat, mint gombostűre szúrt pillangó a lepkegyűjteményben... Szép, de nézzük rögtön a következőt! A szenvedély tőle csak egy állítás. Az állat már rég kimúlt, mire halálát leli.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Miért nem akar tűzszünetet Orbán Ukrajnában?

A miniszterelnök megtorpedózta az Ukrajnával kapcsolatos uniós nyilatkozatot, magyarázata enyhén szólva zavaros és ellentmondásos. Ha pénteken Alaszkában Trump fejében a szilvakompót éppen olyan irányba billenne, amely a szilárd európai állásponthoz közeli, akkor egyre komolyabban tétetik fel a kérdés: valójában ki akarja a háború folytatását?

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.