Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Film: Az amerikai butik (Bizsergés)

  • - ts -
  • 2002. szeptember 5.

Zene

Angoljárás van, ez azért is nyilvánvaló, mert az amerikai üzem is űzi az ipart nagyban. Angolos filmet lehet, hogy jobbat csinálnak még az angolok, de mégangolosabban Hollywood verhetetlen, nem is akarja bántani senki. (Nem volt ez mindig így: a hetvenes-nyolcvanas évek kabarettisztikus zuhatagában élt és alkotott egy moszkvai férfi, bizonyos Szergej Taraszov, a kor legjelentősebb szovjet színművészeivel és Vlagyimir Viszockijjal csinált angol filmeket, Robin Hood, Ivanhoe, A fekete nyíl, Quentin Durward és hasonlók, ám kiment a divatból, igazságtalanul.)
Angoljárás van, ez azért is nyilvánvaló, mert az amerikai üzem is űzi az ipart nagyban. Angolos filmet lehet, hogy jobbat csinálnak még az angolok, de mégangolosabban Hollywood verhetetlen, nem is akarja bántani senki. (Nem volt ez mindig így: a hetvenes-nyolcvanas évek kabarettisztikus zuhatagában élt és alkotott egy moszkvai férfi, bizonyos Szergej Taraszov, a kor legjelentősebb szovjet színművészeivel és Vlagyimir Viszockijjal csinált angol filmeket, Robin Hood, Ivanhoe, A fekete nyíl, Quentin Durward és hasonlók, ám kiment a divatból, igazságtalanul.)

Történelmileg két adalékról tudunk, ami ezt a mostani amerikai angolozást elindíthatta.

1. Anglia - bár jóval drágább, mint Csehország, ahova szintén előszeretettel járnak munkába hollywoodi erők - mégiscsak egy civilizált ország: amerikaiul beszélnek, de azért egzotikus szokásaik is bőséggel vannak.

2. A Négy esküvő, egy temetés a tisztesnek mondható hasznon túl is rengeteget hozott a konyhára. Utóbbi persze az elszánás mellett némi feszültséget is gerjesztett, elsősorban koncepcionálisat. Hogy van az, hogy az angolok - ez a derék, nemesi nép, akik voltaképpen mi vagyunk, csak mulyább kivitelezésben, hisz még a Mayflowert is lekésték -, ha angolos mozit csinálnak, folyton szerencsétlen prolikat abajgatnak, miért? Megéri valamiért? A Négy esküvő kimondottan arisztokrata környezetben játszódik, és nagyon sikeres volt, lehet, hogy a pronyók jobban fialnak? Megpróbáljuk? Na azért ne haladjunk ilyen nagy lépésekkel! Jöjjön előbb a középosztály, és persze Andie MacDowell, aki nélkül angolozni nem lehet.

Ám nem csak a múlt századi szovjetek csináltak angolozós filmeket, és ez már baj! A kis híján kortárs németek is, noha csupán a televízió részére. Nemrég ment nálunk is, visszhangtalan, a Rosamunde Pilcher műveit értőn földolgozó, önálló epizódokból álló sorozat, abban hasonló gördülékenységgel oldottak meg Andie-éhez nagyon hasonló problémákat, jóval kevesebb humorral, mert ha a műtörténeti adalékait figyelmen kívül hagyjuk, a Bizsergés nem bánt senkit: nem kell benne Bruce Willisnek megint megmentenie a világot, s ezért nem lehetünk eléggé hálásak. Hogy Andienek összejön-e a mezaliansz? Igen, ez egy kérdés.

- ts -

Szorgalmazza az InterCom

Előző cikk a rovatban Kiállítás: Minden ugyanaz, és semmi sem fáj (Budapest Boksz - Ludwig Múzeum)
Következő cikk a rovatban Lemez: Múlt van (Solomon Burke: Don´t Give Up On Me)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Kritika

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Kritika

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Kritika

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

Színház

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.