Angoljárás van, ez azért is nyilvánvaló, mert az amerikai üzem is űzi az ipart nagyban. Angolos filmet lehet, hogy jobbat csinálnak még az angolok, de mégangolosabban Hollywood verhetetlen, nem is akarja bántani senki. (Nem volt ez mindig így: a hetvenes-nyolcvanas évek kabarettisztikus zuhatagában élt és alkotott egy moszkvai férfi, bizonyos Szergej Taraszov, a kor legjelentősebb szovjet színművészeivel és Vlagyimir Viszockijjal csinált angol filmeket, Robin Hood, Ivanhoe, A fekete nyíl, Quentin Durward és hasonlók, ám kiment a divatból, igazságtalanul.)

Angoljárás van, ez azért is nyilvánvaló, mert az amerikai üzem is űzi az ipart nagyban. Angolos filmet lehet, hogy jobbat csinálnak még az angolok, de mégangolosabban Hollywood verhetetlen, nem is akarja bántani senki. (Nem volt ez mindig így: a hetvenes-nyolcvanas évek kabarettisztikus zuhatagában élt és alkotott egy moszkvai férfi, bizonyos Szergej Taraszov, a kor legjelentősebb szovjet színművészeivel és Vlagyimir Viszockijjal csinált angol filmeket, Robin Hood, Ivanhoe, A fekete nyíl, Quentin Durward és hasonlók, ám kiment a divatból, igazságtalanul.)

Történelmileg két adalékról tudunk, ami ezt a mostani amerikai angolozást elindíthatta.

1. Anglia - bár jóval drágább, mint Csehország, ahova szintén előszeretettel járnak munkába hollywoodi erők - mégiscsak egy civilizált ország: amerikaiul beszélnek, de azért egzotikus szokásaik is bőséggel vannak.

2. A Négy esküvő, egy temetés a tisztesnek mondható hasznon túl is rengeteget hozott a konyhára. Utóbbi persze az elszánás mellett némi feszültséget is gerjesztett, elsősorban koncepcionálisat. Hogy van az, hogy az angolok - ez a derék, nemesi nép, akik voltaképpen mi vagyunk, csak mulyább kivitelezésben, hisz még a Mayflowert is lekésték -, ha angolos mozit csinálnak, folyton szerencsétlen prolikat abajgatnak, miért? Megéri valamiért? A Négy esküvő kimondottan arisztokrata környezetben játszódik, és nagyon sikeres volt, lehet, hogy a pronyók jobban fialnak? Megpróbáljuk? Na azért ne haladjunk ilyen nagy lépésekkel! Jöjjön előbb a középosztály, és persze Andie MacDowell, aki nélkül angolozni nem lehet.

Ám nem csak a múlt századi szovjetek csináltak angolozós filmeket, és ez már baj! A kis híján kortárs németek is, noha csupán a televízió részére. Nemrég ment nálunk is, visszhangtalan, a Rosamunde Pilcher műveit értőn földolgozó, önálló epizódokból álló sorozat, abban hasonló gördülékenységgel oldottak meg Andie-éhez nagyon hasonló problémákat, jóval kevesebb humorral, mert ha a műtörténeti adalékait figyelmen kívül hagyjuk, a Bizsergés nem bánt senkit: nem kell benne Bruce Willisnek megint megmentenie a világot, s ezért nem lehetünk eléggé hálásak. Hogy Andienek összejön-e a mezaliansz? Igen, ez egy kérdés.

- ts -

Szorgalmazza az InterCom