Ha Hollywood bevetésre indul, mindig tudományos színvonalú és mennyiségű arzenált visz a hóna alatt, nehogy má´ véletlenül mégis a sárgák (az utóbbi időkben arabok) győzzenek. Most is oldalakra rúgna a hiánytalan enumeráció, amiből ha az Ördögűző, a Francia kapcsolat többszörösen díjakkal dekorált rendezőjét kiemeljük, már önmagában rábeszélésnek számít. Ha ehhez még hozzávesszük a műfaji sokszínűséget (tudniillik egy tárgyalótermi drámába ojtott, háborús jellegű, nyomozásos akciómozit látunk), megállapíthatjuk: megint meg van dolgozva a pénzünkért. Az még csak hagyján, de a jegy mellé, mint gyakorlatilag minden ilyen háborús mozialkalommal, most is kapunk egy nagy rahedli ideológiát, amivel mellesleg, kösz szépen, de tele van a padlás.

Ha Hollywood bevetésre indul, mindig tudományos színvonalú és mennyiségű arzenált visz a hóna alatt, nehogy má´ véletlenül mégis a sárgák (az utóbbi időkben arabok) győzzenek. Most is oldalakra rúgna a hiánytalan enumeráció, amiből ha az Ördögűző, a Francia kapcsolat többszörösen díjakkal dekorált rendezőjét kiemeljük, már önmagában rábeszélésnek számít. Ha ehhez még hozzávesszük a műfaji sokszínűséget (tudniillik egy tárgyalótermi drámába ojtott, háborús jellegű, nyomozásos akciómozit látunk), megállapíthatjuk: megint meg van dolgozva a pénzünkért. Az még csak hagyján, de a jegy mellé, mint gyakorlatilag minden ilyen háborús mozialkalommal, most is kapunk egy nagy rahedli ideológiát, amivel mellesleg, kösz szépen, de tele van a padlás.

Mi való előrébb, a mundér vagy a haza becsülete? Megtudjuk, nem kell félni, ha nem is innen.

Adva van Samuel L. Jackson, ezúttal mint magas beosztású, vietnami múlttal följavított tengerészgyalogos, és a jemeni amerikai nagykövetség felszabadítására vezényli a forgatókönyv. Megmenti a zászlót (ez nagyon vicces), a nagykövetet, a kedves családját, a háziállataikat meg aki szembejön, de azt már ő sem tűrheti, hogy a követséget körülvevő, nagy mennyiségű orvlövésztartalmú izgága csőcselékből valaki beletrafál az egyik katonájába. Még kihozza szerencsétlent a tűzvonalból, aztán jól közibük lövet. S ha egy amerikai ezredes lövet, annak megvan az eredménye: nyolcvan körüli halott.

Mármost a nemzetközi média rosszul tűri az ilyet (ezt a magam részéről csak megerősíteni tudom, úgy is, mint mozinéző). A sajtóvisszhang (ennek is annak kéne lenni) lépésre kényszeríti a politikát, mint az életben. Hogyan lehet ebből a kínos ügyből kijönni? Csináljunk egy jó kis kirakatpert. A nagyszerű hazafi hadbíróság elé kerül, talán egy fiókban már a példát statuálni igyekvő ítélet is ott lapul.

Ámde jön Tommy Lee Jones, Jackson vietnami veterántársa, mára nem túl sikeres ügyvéd, és bajtársa segítségére és a tett brutálisan egzotikus helyszínére siet.

Vajon sikerül-e kihúznia a pácból a hősies mészárost? Volt-e menthető momentuma a jól koreografált tömeggyilkosságnak? Győz-e az igazság? Győz, persze hogy. De mi az igazság?

Szabad-e lőni, ha lőni kell? Nem árulhatjuk el. Legyen elég annyi, hogy a válasz Hollywood pillanatnyi mentális állapotának is kendőzetlen képmása, és ezért mindenképpen érdemes beülni erre a mozira. Ugyanis nemcsak Amerikára, de magunkra is ismerhetünk benne, miknek szokunk örülni mi manapság.

- ts -

Rules of Engagement; színes, feliratos, amerikai, 2000, 130 perc; rendezte: William Friedkin; fényképezte: William Fraker, Nicola Pecorini; szereplők: Samuel L. Jackson, Tommy Lee Jones, Ben Kingsley, Anne Archer; az InterCom bemutatója