Film: Evakuálástól az elvakulásig (William Friedkin: A bevetés szabályai)

  • - ts -
  • 2000. szeptember 7.

Zene

Ha Hollywood bevetésre indul, mindig tudományos színvonalú és mennyiségű arzenált visz a hóna alatt, nehogy má´ véletlenül mégis a sárgák (az utóbbi időkben arabok) győzzenek. Most is oldalakra rúgna a hiánytalan enumeráció, amiből ha az Ördögűző, a Francia kapcsolat többszörösen díjakkal dekorált rendezőjét kiemeljük, már önmagában rábeszélésnek számít. Ha ehhez még hozzávesszük a műfaji sokszínűséget (tudniillik egy tárgyalótermi drámába ojtott, háborús jellegű, nyomozásos akciómozit látunk), megállapíthatjuk: megint meg van dolgozva a pénzünkért. Az még csak hagyján, de a jegy mellé, mint gyakorlatilag minden ilyen háborús mozialkalommal, most is kapunk egy nagy rahedli ideológiát, amivel mellesleg, kösz szépen, de tele van a padlás.

Ha Hollywood bevetésre indul, mindig tudományos színvonalú és mennyiségű arzenált visz a hóna alatt, nehogy má´ véletlenül mégis a sárgák (az utóbbi időkben arabok) győzzenek. Most is oldalakra rúgna a hiánytalan enumeráció, amiből ha az Ördögűző, a Francia kapcsolat többszörösen díjakkal dekorált rendezőjét kiemeljük, már önmagában rábeszélésnek számít. Ha ehhez még hozzávesszük a műfaji sokszínűséget (tudniillik egy tárgyalótermi drámába ojtott, háborús jellegű, nyomozásos akciómozit látunk), megállapíthatjuk: megint meg van dolgozva a pénzünkért. Az még csak hagyján, de a jegy mellé, mint gyakorlatilag minden ilyen háborús mozialkalommal, most is kapunk egy nagy rahedli ideológiát, amivel mellesleg, kösz szépen, de tele van a padlás.

Mi való előrébb, a mundér vagy a haza becsülete? Megtudjuk, nem kell félni, ha nem is innen.

Adva van Samuel L. Jackson, ezúttal mint magas beosztású, vietnami múlttal följavított tengerészgyalogos, és a jemeni amerikai nagykövetség felszabadítására vezényli a forgatókönyv. Megmenti a zászlót (ez nagyon vicces), a nagykövetet, a kedves családját, a háziállataikat meg aki szembejön, de azt már ő sem tűrheti, hogy a követséget körülvevő, nagy mennyiségű orvlövésztartalmú izgága csőcselékből valaki beletrafál az egyik katonájába. Még kihozza szerencsétlent a tűzvonalból, aztán jól közibük lövet. S ha egy amerikai ezredes lövet, annak megvan az eredménye: nyolcvan körüli halott.

Mármost a nemzetközi média rosszul tűri az ilyet (ezt a magam részéről csak megerősíteni tudom, úgy is, mint mozinéző). A sajtóvisszhang (ennek is annak kéne lenni) lépésre kényszeríti a politikát, mint az életben. Hogyan lehet ebből a kínos ügyből kijönni? Csináljunk egy jó kis kirakatpert. A nagyszerű hazafi hadbíróság elé kerül, talán egy fiókban már a példát statuálni igyekvő ítélet is ott lapul.

Ámde jön Tommy Lee Jones, Jackson vietnami veterántársa, mára nem túl sikeres ügyvéd, és bajtársa segítségére és a tett brutálisan egzotikus helyszínére siet.

Vajon sikerül-e kihúznia a pácból a hősies mészárost? Volt-e menthető momentuma a jól koreografált tömeggyilkosságnak? Győz-e az igazság? Győz, persze hogy. De mi az igazság?

Szabad-e lőni, ha lőni kell? Nem árulhatjuk el. Legyen elég annyi, hogy a válasz Hollywood pillanatnyi mentális állapotának is kendőzetlen képmása, és ezért mindenképpen érdemes beülni erre a mozira. Ugyanis nemcsak Amerikára, de magunkra is ismerhetünk benne, miknek szokunk örülni mi manapság.

- ts -

Rules of Engagement; színes, feliratos, amerikai, 2000, 130 perc; rendezte: William Friedkin; fényképezte: William Fraker, Nicola Pecorini; szereplők: Samuel L. Jackson, Tommy Lee Jones, Ben Kingsley, Anne Archer; az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.