„Az étvágy ugyanaz a gyomornak, mint a szerelem a szívnek. A gyomor a karmester, aki a szenvedélyek nagyzenekarát vezényli és működésbe hozza. A fagott és a pikoló, ahogy elégedetlenül kotyog vagy vágyakozóan csipog, az üres gyomrot személyesíti meg számomra. Másfelől, a tele bendő az öröm trianguluma, az élvezet üstdobja. Ami a szerelmet illeti, az par excellence primadonna, istennő, aki kavatinákat dalol az agynak, megrészegíti a fület és elbűvöli a szívet. Az evés, a szerelem, az ének és az emésztés az életként ismert vígopera négy felvonása, és úgy követik egymást, mint a pezsgő buborékjai. És bolond, aki ahelyett, hogy kiélvezné, hagyja elszállni őket.” Állítólag ilyesformán filozofált az evés és a zene, a gasztronómia, az opera és az élet mély értelmű párhuzamairól Gioachino Rossini, aki tudhatóan tényleg nagy gourmand volt, másként aligha neveztek volna el róla egy libamájas bélszínfogást. „Háromszor sírtam életemben: amikor kifütyülték az első operámat, amikor először hallottam Paganini játékát, és akkor, amikor egy tengeri kiránduláson a szarvasgombával töltött pulykám a vízbe esett.” Ha igaz, ezt is Rossini mondta, akivel szombaton épp Bélszín cím alatt foglalkozik majd az Óbudai Danubia Zenekar tematikus sorozata (BMC, május 20., hét óra). Jó étvágyat hozzá!
1822 decemberében, amikor a világ lustájának híresztelt Rossini már túl volt 33. operájának bemutatóján, Kolozsváron egy színházi, korábban katonakarmester, bizonyos Ruzitska József a közönség elé bocsáthatta első igazi operáját, a Béla futását. Nem ez volt az első magyar opera, de ez volt az első igazi magyar operasiker, amit voltaképpen az is bizonyíthat számunkra, hogy most újra látható lesz: az Erkel Színházban, az Operával együttműködő kolozsvári társulat, vagyis Selmeczi Györgyék produkciójában (május 19., hat óra). A Béla futása párdarabja egy egészen mai opera lesz, amely azonban éppenséggel nem nélkülözi az operatörténeti vonatkozásokat, hiszen Orbán György Pikko hertzege Chudy József 1793-as, utóbb elveszett zenéjű parodisztikus művének kortárs újjáteremtése.
De el a kalmük hercegtől, emlegessük inkább a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, hiszen az együttes két nagyszerű koncertet is ígér az elkövetkező napokra! Szombaton Mahler 3. szimfóniáját, ezt a hosszra, nehézségre és komplexitásra nézve egyaránt kolosszális remekművet adják majd elő filharmonikusaink, valamint a Nemzeti Énekkar női kara meg a Kodály Kórusiskola Gyermekkara (Nemzeti Hangversenyterem, május 20., fél nyolc). A karmester itt egy igazi nagy öreg, a nyolcvan felett járó Eliahu Imbal lesz. Csütörtökön azután az orosz Vaszilij Szinajszkij veszi át tőle a pálcát, a koncert pedig Brahms Hegedűversenyével indul majd, méghozzá az egész egyszerűen bámulatos hegedűs, Szergej Hacsatrjan (képünkön) szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, május 25., fél nyolc).
Végül essen még szó a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaráról és Énekkaráról, mert bár Kovács Jánosék csupán egy koncertet adnak, ott viszont Beethoven Missa solemnise lesz a program (Nemzeti Hangversenyterem, május 23., fél nyolc). Potomság!
