Musical

La Mancha lovagja

Zene

Ha már egyszer az élet olyan, amilyen (hiszen tudjuk: olyan!), legalább a művészet tegye elviselhetőbbé azt. Sokkal inkább életbe vágó, semmint banális az üzenet, amely Dale Wasserman klasszikus musicaljéből és annak új miskolci előadásából most erőteljesen és a személyes közlés hitelével szól hozzánk. Keszég László rendezése felvállalja és végig is viszi a motívumot: a börtönben meginduló játék terápiás jellegét, és legalább részben felszabadító hatását megmutatva. Jeléül annak, hogy egy musical-előadás is mondhat valamit az életünkről. A Cervantest őrző börtön egy 20. századi katonai diktatúráé, ám a kor áthelyezése több obligát gesztusnál, termékeny ötlet is: a modern hulladékok jelmezekké, kellékekké és egyáltalán, csúfondáros művészetté való átalakulása legkésőbb a nejlonlobogós első fináléban átütően érzékletessé válik a közönség számára. A főszerepek kiosztása ugyancsak a játékra és a fantáziára alapuló lényegi átalakulás vonulatát erősíti, hiszen Harsányi Attila – a szerephagyománnyal szemben – nem eleve alkati Don Quijote: értelmiségien közegidegen Cervantesét tényleg csak a maszk és a játék mutatja bús képű lovagnak, feltárva így a fizikai hasonlóságnál jóval mélyebb rokonságot. Itt most Varga Andrea Aldonzája sem szurtossá elmaszkírozott musicalprimadonna, hanem valódi, reményt régóta nem ismerő trampli, aki Dulcineaként a fizikai valósággal dacolva nemesül meg a szemünk láttára. Az éneklés is neki megy a legjobban, a férfiak e téren meggyőzőbbek karban zengve (például a Kismadár, kismadár előadása mindkétszer nagyon rendben volt), mint külön-külön. Viszont mindvégig igen formásan szól Cser Ádám zenekara az árokból, és nagyszerűek a színpadi mozgások: a jelmezben és kiállásban egyaránt jól egyénített alakok Gergye Krisztián dinamikus és komoly játékfegyelmet igénylő koreográfiáját teljesítve is megőrizhetik saját – és közös – arcukat.

Miskolci Nemzeti Színház, május 3.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.