Narancsfül melléklet

„Gördülékeny legyen”

Nóvé Soma, Papp Dávid – Middlemist Red

  • - sisso -
  • 2014. szeptember 8.

Zene

A két éve alakult zenekar száznyolcvankét ország sok-sok tehetséges fiatal zenekara közül került be idén a Deezer online zenei szolgáltató Young Guns versenyére, és nagy fölénnyel megnyerte. Előtte az Index alternatív dalversenyén (A Szám) lett első az évente csak egyszer virágzó, rózsaszerű virágról elnevezett társaság. A Sziget-fellépés és az első nagylemez előtt álló zenekarról Nóvé Soma énekessel és Papp Dávid gitárossal beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hirtelen két popzenei megmérettetésen is elsők lettetek. Ez milyen hatással volt a zenekar életére?

Nóvé Soma: Mind a két tehetségkutató által jelentősen megnőtt a népszerűségünk, sok helyre eljutott a zenénk, és sok meghívást kaptunk. Az Index stábja most filmet készít rólunk, utaznak velünk a fesztiválfellépésekre, sokat írnak rólunk a zenei és egyéb lapok.

Papp Dávid: Nehéz megállapítani, milyen mértékben növekedett a két versenynek köszönhetően a rajongóink száma, de azt elmondhatjuk, hogy ennek a két sikernek köszönhető, hogy ilyen sokszor emlegetnek minket a szakmában is.

MN: Az a pszichedelikus, garázsos rockzene, amit játszotok, manapság elég divatos a világban. Az indulásnál számított, hogy ez az a stílus, ami sikerre vihet egy bandát?

PD: Amikor elkezdtünk közösen zenélni, nem döntöttük el előre, hogy konkrétan milyen irányba fogunk elindulni. Az a műfaj, amit ma játszunk, valami természetes folyamat eredménye. Az azóta eltelt időben sem befolyásolt minket igazán a divat, inkább csak azt a zenét játszottuk, ami közel állt hozzánk.

NS: A szüleink ezt a zenét hallgatták, sze­rették, sőt a mai napig szeretik, nyilván ez is ­hatott ránk, de ez nem csak nosztalgia, hiszen felszabadítóan hat a mi generációnkra is. ­
A zene üzenete mindig ugyanaz.

PD: Ráadásul a technika azóta annyit fejlődött, hogy az sok mindent hozzátesz a hangzáshoz.

MN: Fél éve még azt mondtátok, hogy nincsen frontember, illetve senki nem állt középen. Ez miért változott meg?

NS: Kezdettől fogva úgy működött az együttes, mint egy maximálisan demokratikus kollektíva. A számok készítésében, az ötletek megvalósításában mind a négyen egyenlő részben működünk közre. Az szimplán praktikus okok miatt van – és talán esztétikai szempontból lényeges –, hogy én állok középen a színpadon.

MN: Mikor lesz meg az első lemez?

PD: November elejére tervezzük a nagylemez megjelenését, eddig körülbelül a hetven százalékát írtuk meg. Augusztusban még dolgoznunk kell a számok elkészítésével, mert aztán szeretnénk legalább másfél hónapot a felvételekre szánni.

MN: A szöveg nálatok mennyire lényeges?

NS: A szöveg megírása általában az utolsó fázisa a dalkészítésnek. Fontos, hogy amit le­írok egy dalszövegben, az hiteles legyen, viszont elsődleges szempont, hogy úgy kezeljem a szavakat, mint egy hangszert. Mindig ügyelek arra, hogy a szavak szépen csengjenek, a mondatok gördülékenyek legyenek.

MN: A vizualitásért ki a felelős a zenekarban?

NS: Nagyon fontos, hogy a debütáló lemezünk vizuális és zenei részének legyen összekötő eleme. Szeretnénk, ha az album kompakt lenne, és a zene erős párhuzamot alkotna a vizuális részével. Az eddigi grafikákat én csináltam, de az albumhoz sokkal egységesebb arculatot tervezünk. Az állandó vizuális motívumokat is a zene határozza meg nálunk.

MN: Mi az, ami leginkább összetartja és előreviszi most ezt a csapatot szerintetek?

PD: Az mindenképpen nagyon inspiráló a számunkra, hogy a zeneírásban mindig felfedezünk új részleteket és hangulatokat. Érezzük magunkon, hogy fejlődünk, és egyre jobban értjük egymást zeneileg is.

NS: Habár a siker másodlagos, azért megerősíti bennünk azt a hitet, hogy tényleg jó, amit csinálunk – így a lelkesedésünk is stabil marad.

MN: Vannak olyan kortársaitok, akikkel közösséget tudtok vállalni?

NS: A zenénk gyökerét megalkotó zenekarok és az abból táplálkozó előadók inspirálnak, ahogy erről már szó is volt. Jelenleg a magyar zenei szcénában nincsen olyan zenekar, amely közvetlen hatással lenne a zenénkre, de sok együttest megismertünk, amelyek hatással voltak a mostani zenei közegről alkotott képünkre, így indirekt módon a zenénkre is.

Petőfi rádió – Volt Fesztivál színpad, augusztus 15., 16.50

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.