Magyar Narancs: Hirtelen két popzenei megmérettetésen is elsők lettetek. Ez milyen hatással volt a zenekar életére?
Nóvé Soma: Mind a két tehetségkutató által jelentősen megnőtt a népszerűségünk, sok helyre eljutott a zenénk, és sok meghívást kaptunk. Az Index stábja most filmet készít rólunk, utaznak velünk a fesztiválfellépésekre, sokat írnak rólunk a zenei és egyéb lapok.
Papp Dávid: Nehéz megállapítani, milyen mértékben növekedett a két versenynek köszönhetően a rajongóink száma, de azt elmondhatjuk, hogy ennek a két sikernek köszönhető, hogy ilyen sokszor emlegetnek minket a szakmában is.
MN: Az a pszichedelikus, garázsos rockzene, amit játszotok, manapság elég divatos a világban. Az indulásnál számított, hogy ez az a stílus, ami sikerre vihet egy bandát?
PD: Amikor elkezdtünk közösen zenélni, nem döntöttük el előre, hogy konkrétan milyen irányba fogunk elindulni. Az a műfaj, amit ma játszunk, valami természetes folyamat eredménye. Az azóta eltelt időben sem befolyásolt minket igazán a divat, inkább csak azt a zenét játszottuk, ami közel állt hozzánk.
NS: A szüleink ezt a zenét hallgatták, szerették, sőt a mai napig szeretik, nyilván ez is hatott ránk, de ez nem csak nosztalgia, hiszen felszabadítóan hat a mi generációnkra is.
A zene üzenete mindig ugyanaz.
PD: Ráadásul a technika azóta annyit fejlődött, hogy az sok mindent hozzátesz a hangzáshoz.
MN: Fél éve még azt mondtátok, hogy nincsen frontember, illetve senki nem állt középen. Ez miért változott meg?
NS: Kezdettől fogva úgy működött az együttes, mint egy maximálisan demokratikus kollektíva. A számok készítésében, az ötletek megvalósításában mind a négyen egyenlő részben működünk közre. Az szimplán praktikus okok miatt van – és talán esztétikai szempontból lényeges –, hogy én állok középen a színpadon.
MN: Mikor lesz meg az első lemez?
PD: November elejére tervezzük a nagylemez megjelenését, eddig körülbelül a hetven százalékát írtuk meg. Augusztusban még dolgoznunk kell a számok elkészítésével, mert aztán szeretnénk legalább másfél hónapot a felvételekre szánni.
MN: A szöveg nálatok mennyire lényeges?
NS: A szöveg megírása általában az utolsó fázisa a dalkészítésnek. Fontos, hogy amit leírok egy dalszövegben, az hiteles legyen, viszont elsődleges szempont, hogy úgy kezeljem a szavakat, mint egy hangszert. Mindig ügyelek arra, hogy a szavak szépen csengjenek, a mondatok gördülékenyek legyenek.
MN: A vizualitásért ki a felelős a zenekarban?
NS: Nagyon fontos, hogy a debütáló lemezünk vizuális és zenei részének legyen összekötő eleme. Szeretnénk, ha az album kompakt lenne, és a zene erős párhuzamot alkotna a vizuális részével. Az eddigi grafikákat én csináltam, de az albumhoz sokkal egységesebb arculatot tervezünk. Az állandó vizuális motívumokat is a zene határozza meg nálunk.
MN: Mi az, ami leginkább összetartja és előreviszi most ezt a csapatot szerintetek?
PD: Az mindenképpen nagyon inspiráló a számunkra, hogy a zeneírásban mindig felfedezünk új részleteket és hangulatokat. Érezzük magunkon, hogy fejlődünk, és egyre jobban értjük egymást zeneileg is.
NS: Habár a siker másodlagos, azért megerősíti bennünk azt a hitet, hogy tényleg jó, amit csinálunk – így a lelkesedésünk is stabil marad.
MN: Vannak olyan kortársaitok, akikkel közösséget tudtok vállalni?
NS: A zenénk gyökerét megalkotó zenekarok és az abból táplálkozó előadók inspirálnak, ahogy erről már szó is volt. Jelenleg a magyar zenei szcénában nincsen olyan zenekar, amely közvetlen hatással lenne a zenénkre, de sok együttest megismertünk, amelyek hatással voltak a mostani zenei közegről alkotott képünkre, így indirekt módon a zenénkre is.
Petőfi rádió – Volt Fesztivál színpad, augusztus 15., 16.50
