A Primal Scream 40+ éve

Gyere ki a hóra!

Zene

Mindig jeles esemény, ha a Primal Scream lemezt jelentet meg – különösen akkor, ha ezt nyolc és fél év kihagyás után teszi. A rengeteg stílusba belekóstoló zenekar a szupersztár státuszt sosem érte el, de nem is kellett kompromisszumokat kötniük, mindig a saját fejük után mentek.

Az Arthur Janov-féle sikolyterápiáról elnevezett Primal Screamnek egyetlen, a kezdetektől kitartó tagja van, a most 63 éves frontember, a skót Bobby Gillespie, aki munkáscsaládban nevelkedett a glasgow-i Mount Florida városrészben. Vele egykorú jó barátja, Alan McGee vitte el élete első rockkoncertjére, de hiába tetszett nekik a Thin Lizzy, inkább a punkrocknál kötöttek ki, és alapítottak egy zenekart The Drains néven, amelyben a későbbi Primal Scream-tag, az akkor még csak 15 éves Andrew Innes gitározott. A csapat hamar feloszlott, McGee és Innes elköltözött Londonba, Gillespie viszont maradt Skóciában.

A Primal Screamet már 1982-ben megalapította gitáros barátjával, Jim Beattie-vel. Koncertjeiken eleinte Velvet Underground-feldolgozásokat játszottak, aztán csináltak egy saját dalt is, amelyben egy lány énekelt, de a stúdiófelvételt annyira rossznak találták, hogy elégették a mesterszalagot. Ekkor szállt be Gillespie a Jesus and Mary Chainbe, ahol állva dobolt minimális felszerelésen – ez is a Velvet Underground, illetve az ott játszó Mo Tucker hatása volt. Azonban a zenekar első lemezének megjelenése után Gillespie-t válaszút elé állították: vagy teljes mértékben a JAMC-nek rendeli alá magát, vagy mehet, amerre lát. Az utóbbit választotta, és 1987-re elkészült a Primal Scream első, Sonic Flower Groove című lemeze. Az állítólag 100 ezer fontot felemésztő felvételek során a zenekar producert cserélt, és ez érződött is a Byrdsöt idéző hangvételű jangle pop dalok minőségén. A Primal Scream ázsióját ugyancsak növelte, hogy az egyik számuk felkerült a New Musical Express azóta már legendásnak számító, C86 című válogatáskazettájára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.