Interjú

„Nem érdekelt, hogy milyen zenét játszik”

Rupaszov Tamás, Trottel

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2024. december 17.

Zene

A tavaly megjelent Nem az a punk, aki… című kötetben a nyolcvanas évek, a hasonló cí­mű második kötetben a kilencvenes évek punkjai szólalnak meg. A könyveket egy érintett, a Trottel zenekar és a Trottel Records lemezkiadó vezetője adta ki, aki a saját élményeit is megosztotta velünk.

Magyar Narancs: A kiadód legalább 30 éves, de könyvekkel eddig nem foglalkoztál.

Rupaszov Tamás: Pedig mindig mocorgott bennem a könyvkiadás. 2004-ben, Ti, magyarok, fekete szemmel címmel kiadtam az akkor már 15 éve Magyarországon élő angoltanár, Todd G. Williams vicces kötetét. Akkor azt gondoltam, hogy az után az idióta könyv után rám szakad minden bolond, aki írt valamit, én meg kiadom őket. Hát, nem így történt. De jóval ezt megelőzően, amikor ’92-ben zenei kiadó lettem, és már három éve turnéztunk a Trottel zenekarral, volt egy szakácskönyvötletem, ami sajnos ugyanúgy nem valósult meg, mint a másik, az európai elfoglalt házak története sem.

MN: Ami a koncertjeitek története is lehetett volna.

RT: A külföldi koncertjeink 70 százaléka lehetetlen körülmények között, lehetetlen helyeken valósult meg, a paralel kultúrában, foglalt házakban. Sajnos, ezeknek a nagy része már nem létezik, én pedig soha nem is ástam bele magam a témába. Fotózni kellett volna, de a kilencvenes években úgy voltam, hogy úgyis visszajövök fél év múlva, minek fényképezzek?

MN: És a szakácskönyv?

RT: Arról szólt volna, hogy ezeken a hihetetlen helyeken milyen elképesztő dolgokat ettünk. Nagyon változatosan, de általában vegetáriánus kajákat.

MN: A Nem az a punk, aki… két kötetének sztorijaiból kibontakozó korszak hiteles tanúja vagy. Könnyen szót értettél az interjú­alanyaiddal?

RT: Az interjúkat nem csak én készítettem. De első körben én próbáltam összeállítani azoknak a listáját, akiknek a történeteiből szerintem kikerekedhet a korszak sztorija. Amikor összeállt a lista, kitaláltam, hogy kivel legyen interjú, és kit kérjek meg, hogy írjon az élményeiről. Innentől kezdve Rácz Mihállyal közösen csináltuk a gyűjtést. Amikor nekiálltam tavaly az első résznek, rögtön őt hívtam fel, lenne-e a szerkesztő, mert nélküle nem tudom megcsinálni. Misi a magyar fanzine kiadás kulcsembere, ő csinálta a nyolcvanas években a Mélyvágást, majd a Második látást. De zenélget, ír a Lángolóba, a zenei színtéren ő is mindig jelen volt ugyan­azzal az inspirációval, amellyel mindkét kötet szereplői működtek az indulásuk óta. Tehát, engem kurvára nem érdekelt, hogy az illető milyen zenét játszik, mert mindig is azt mondtam, hogy nem az a punk, aki…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.