Interjú

„Nem érdekelt, hogy milyen zenét játszik”

Rupaszov Tamás, Trottel

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2024. december 17.

Zene

A tavaly megjelent Nem az a punk, aki… című kötetben a nyolcvanas évek, a hasonló cí­mű második kötetben a kilencvenes évek punkjai szólalnak meg. A könyveket egy érintett, a Trottel zenekar és a Trottel Records lemezkiadó vezetője adta ki, aki a saját élményeit is megosztotta velünk.

Magyar Narancs: A kiadód legalább 30 éves, de könyvekkel eddig nem foglalkoztál.

Rupaszov Tamás: Pedig mindig mocorgott bennem a könyvkiadás. 2004-ben, Ti, magyarok, fekete szemmel címmel kiadtam az akkor már 15 éve Magyarországon élő angoltanár, Todd G. Williams vicces kötetét. Akkor azt gondoltam, hogy az után az idióta könyv után rám szakad minden bolond, aki írt valamit, én meg kiadom őket. Hát, nem így történt. De jóval ezt megelőzően, amikor ’92-ben zenei kiadó lettem, és már három éve turnéztunk a Trottel zenekarral, volt egy szakácskönyvötletem, ami sajnos ugyanúgy nem valósult meg, mint a másik, az európai elfoglalt házak története sem.

MN: Ami a koncertjeitek története is lehetett volna.

RT: A külföldi koncertjeink 70 százaléka lehetetlen körülmények között, lehetetlen helyeken valósult meg, a paralel kultúrában, foglalt házakban. Sajnos, ezeknek a nagy része már nem létezik, én pedig soha nem is ástam bele magam a témába. Fotózni kellett volna, de a kilencvenes években úgy voltam, hogy úgyis visszajövök fél év múlva, minek fényképezzek?

MN: És a szakácskönyv?

RT: Arról szólt volna, hogy ezeken a hihetetlen helyeken milyen elképesztő dolgokat ettünk. Nagyon változatosan, de általában vegetáriánus kajákat.

MN: A Nem az a punk, aki… két kötetének sztorijaiból kibontakozó korszak hiteles tanúja vagy. Könnyen szót értettél az interjú­alanyaiddal?

RT: Az interjúkat nem csak én készítettem. De első körben én próbáltam összeállítani azoknak a listáját, akiknek a történeteiből szerintem kikerekedhet a korszak sztorija. Amikor összeállt a lista, kitaláltam, hogy kivel legyen interjú, és kit kérjek meg, hogy írjon az élményeiről. Innentől kezdve Rácz Mihállyal közösen csináltuk a gyűjtést. Amikor nekiálltam tavaly az első résznek, rögtön őt hívtam fel, lenne-e a szerkesztő, mert nélküle nem tudom megcsinálni. Misi a magyar fanzine kiadás kulcsembere, ő csinálta a nyolcvanas években a Mélyvágást, majd a Második látást. De zenélget, ír a Lángolóba, a zenei színtéren ő is mindig jelen volt ugyan­azzal az inspirációval, amellyel mindkét kötet szereplői működtek az indulásuk óta. Tehát, engem kurvára nem érdekelt, hogy az illető milyen zenét játszik, mert mindig is azt mondtam, hogy nem az a punk, aki…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.