Interjú

„Nem érdekelt, hogy milyen zenét játszik”

Rupaszov Tamás, Trottel

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2024. december 17.

Zene

A tavaly megjelent Nem az a punk, aki… című kötetben a nyolcvanas évek, a hasonló cí­mű második kötetben a kilencvenes évek punkjai szólalnak meg. A könyveket egy érintett, a Trottel zenekar és a Trottel Records lemezkiadó vezetője adta ki, aki a saját élményeit is megosztotta velünk.

Magyar Narancs: A kiadód legalább 30 éves, de könyvekkel eddig nem foglalkoztál.

Rupaszov Tamás: Pedig mindig mocorgott bennem a könyvkiadás. 2004-ben, Ti, magyarok, fekete szemmel címmel kiadtam az akkor már 15 éve Magyarországon élő angoltanár, Todd G. Williams vicces kötetét. Akkor azt gondoltam, hogy az után az idióta könyv után rám szakad minden bolond, aki írt valamit, én meg kiadom őket. Hát, nem így történt. De jóval ezt megelőzően, amikor ’92-ben zenei kiadó lettem, és már három éve turnéztunk a Trottel zenekarral, volt egy szakácskönyvötletem, ami sajnos ugyanúgy nem valósult meg, mint a másik, az európai elfoglalt házak története sem.

MN: Ami a koncertjeitek története is lehetett volna.

RT: A külföldi koncertjeink 70 százaléka lehetetlen körülmények között, lehetetlen helyeken valósult meg, a paralel kultúrában, foglalt házakban. Sajnos, ezeknek a nagy része már nem létezik, én pedig soha nem is ástam bele magam a témába. Fotózni kellett volna, de a kilencvenes években úgy voltam, hogy úgyis visszajövök fél év múlva, minek fényképezzek?

MN: És a szakácskönyv?

RT: Arról szólt volna, hogy ezeken a hihetetlen helyeken milyen elképesztő dolgokat ettünk. Nagyon változatosan, de általában vegetáriánus kajákat.

MN: A Nem az a punk, aki… két kötetének sztorijaiból kibontakozó korszak hiteles tanúja vagy. Könnyen szót értettél az interjú­alanyaiddal?

RT: Az interjúkat nem csak én készítettem. De első körben én próbáltam összeállítani azoknak a listáját, akiknek a történeteiből szerintem kikerekedhet a korszak sztorija. Amikor összeállt a lista, kitaláltam, hogy kivel legyen interjú, és kit kérjek meg, hogy írjon az élményeiről. Innentől kezdve Rácz Mihállyal közösen csináltuk a gyűjtést. Amikor nekiálltam tavaly az első résznek, rögtön őt hívtam fel, lenne-e a szerkesztő, mert nélküle nem tudom megcsinálni. Misi a magyar fanzine kiadás kulcsembere, ő csinálta a nyolcvanas években a Mélyvágást, majd a Második látást. De zenélget, ír a Lángolóba, a zenei színtéren ő is mindig jelen volt ugyan­azzal az inspirációval, amellyel mindkét kötet szereplői működtek az indulásuk óta. Tehát, engem kurvára nem érdekelt, hogy az illető milyen zenét játszik, mert mindig is azt mondtam, hogy nem az a punk, aki…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.