HANGADÓ - kritika

Gyima hattyúdala

Sosztakovics: Brácsaszonáta / Maxim Rysanov

Zene

A Brácsaszonátát, Sosztakovics utolsó művét bátran nevezhetjük hattyúdalnak: a kotta végére 1975. július 5-én került kettős záróvonal, pár nappal később a zeneszerzőt kórházba szállították, ahol alig egy hónappal később elhunyt.

A művet a Beethoven Kvartett brácsásának, Fjodor Druzsinyinnak dedikálta a szerző, aki október 1-jén Szentpétervárott – vagy ahogy akkoriban nevezték: Leningrádban – mutatta be a művét, a végén a kottát széles mozdulattal a közönség felé emelve. És bár a brácsa repertoárja a 20. században Honegger, Hindemith, Walton vagy éppen Bartók Béla műveivel alaposan kibővült, e Sosztakovics-darab mégis kiemelt jelentőségű. Megrendítő, drámai zene. S persze azért is fontos, mert olyan jól illeszkedik abba az életműbe, amelyet szinte lehetetlen megérteni a szerző politikai környezetének és zenetörténeti helyének ismerete nélkül.

Sosztakovics zongorista volt, nem játszott vonós hangszeren, de vonzotta a vonósok éneklő hangja, a brácsára pedig talán visszahúzódóbb, halkabb karaktere miatt esett a választása. A Brácsaszonáta (op. 147) rendkívül befelé forduló darab, amelyben a zeneszerző saját műveiből – befejezetlen, A játékosok című operájából, valamint a szimfóniáiból és az egyik korai szvitjéből – idéz. Egy szovjet zenekritikus írta az ősbemutató után: „mint a katarzis egy tragédiában; élet, küzdés, győzelem, megtisztulás a fény által, kilépés a halhatatlanságba”.

Az első tételben (a zongora bal kézben) felbukkan a DSCH-motívum, Sosztakovics monogramja, a tétel zárása zaklatott, agonizáló, kétségbeesett, mígnem a hangok elhalnak.

A többi tételnek sem drámai, sorsszerű zárlattal szakad vége, hanem lassú kiúszással. A középső tétel groteszk Allegretto, rezignált és önironikus, a harmadik, Adagio tétel pedig Beethoven kései, filozofikus vonósnégyeseire emlékeztet, vagy éppen a Holdfény-szonátára, amelyből szintén hallunk idézeteket. „Egy nagy zeneszerző emlékére” – írta Sosztakovics a kottába, s persze a bonni mesterre gondolt, azért hadd vonatkoztassuk őrá magára is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.