HANGADÓ - kritika

Gyima hattyúdala

Sosztakovics: Brácsaszonáta / Maxim Rysanov

Zene

A Brácsaszonátát, Sosztakovics utolsó művét bátran nevezhetjük hattyúdalnak: a kotta végére 1975. július 5-én került kettős záróvonal, pár nappal később a zeneszerzőt kórházba szállították, ahol alig egy hónappal később elhunyt.

A művet a Beethoven Kvartett brácsásának, Fjodor Druzsinyinnak dedikálta a szerző, aki október 1-jén Szentpétervárott – vagy ahogy akkoriban nevezték: Leningrádban – mutatta be a művét, a végén a kottát széles mozdulattal a közönség felé emelve. És bár a brácsa repertoárja a 20. században Honegger, Hindemith, Walton vagy éppen Bartók Béla műveivel alaposan kibővült, e Sosztakovics-darab mégis kiemelt jelentőségű. Megrendítő, drámai zene. S persze azért is fontos, mert olyan jól illeszkedik abba az életműbe, amelyet szinte lehetetlen megérteni a szerző politikai környezetének és zenetörténeti helyének ismerete nélkül.

Sosztakovics zongorista volt, nem játszott vonós hangszeren, de vonzotta a vonósok éneklő hangja, a brácsára pedig talán visszahúzódóbb, halkabb karaktere miatt esett a választása. A Brácsaszonáta (op. 147) rendkívül befelé forduló darab, amelyben a zeneszerző saját műveiből – befejezetlen, A játékosok című operájából, valamint a szimfóniáiból és az egyik korai szvitjéből – idéz. Egy szovjet zenekritikus írta az ősbemutató után: „mint a katarzis egy tragédiában; élet, küzdés, győzelem, megtisztulás a fény által, kilépés a halhatatlanságba”.

Az első tételben (a zongora bal kézben) felbukkan a DSCH-motívum, Sosztakovics monogramja, a tétel zárása zaklatott, agonizáló, kétségbeesett, mígnem a hangok elhalnak.

A többi tételnek sem drámai, sorsszerű zárlattal szakad vége, hanem lassú kiúszással. A középső tétel groteszk Allegretto, rezignált és önironikus, a harmadik, Adagio tétel pedig Beethoven kései, filozofikus vonósnégyeseire emlékeztet, vagy éppen a Holdfény-szonátára, amelyből szintén hallunk idézeteket. „Egy nagy zeneszerző emlékére” – írta Sosztakovics a kottába, s persze a bonni mesterre gondolt, azért hadd vonatkoztassuk őrá magára is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.