Nekrológ

Három élet

Eötvös Péter (1944–2024)

Zene

Egy pohár hullott ki a kezéből, akkor vette észre, hogy már nem egészen ura a testének. Később pontosan meg tudta mondani a napot is, tavaly május 13-án történt, hiszen az, hogy a dolgok csak úgy kicsúsznak a kezéből, nem volt jellemző.

Most rögtön a kezet emlegetjük, a karmester hangszerét, nála, aki többnyire pálca nélkül vezényelt, tényleg az egyetlen hangszert. Ha valaki figyelt a mozdulatokra, ahogy vezényelt, láthatta takarékos, könnyű mozgását, egyszerű határozottságát, amiből a kitörő öröm vagy a viharos fortissimók ütemei sem zökkentették ki.

Eötvös Péter három életet élt: zeneszerző volt, karmester és tanár. Elsősorban persze alkotó, a világ szemében magyar, a mi szemünkben európai, világpolgár, aki zavarba ejtő otthonossággal járt-kelt a nagy operaházakban és koncerttermekben. Több mint három évtizedet töltött Németországban, Franciaországban, Hollandiában, azután tért haza, hogy 2004-ben az ország csatlakozott Európához. Nem bírta a bezártságot, azt mondta, a Föld épp elég kicsi, annál kisebbre ne is szűkítsük a látóterünket.

Székelyudvarhelyen született 1944-ben, mind­össze tizennégy éves volt, amikor Kodály Zoltán javaslatára felvették a Zeneakadémiára. Nem kifelejthető mozzanata pályája kezdetének, hogy filmzenéket írt, a Vígszínház zenei vezetője volt, s talán innen ered drámai érzéke is, amely nemcsak az operákban, hanem minden művében megfigyelhető. Egy interjúban azt mondta, hogy más zeneszerzők többnyire „zenében gondolkodnak”, ő nem. Ő helyzetekben, amelyekhez mindig a megfelelő hangzásvilágot kell megtalálnia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.