„Hintapolitikával nem szerzel hímtagot“ – szívszorító mese Viktóriáról, akit elnőiesített a hatalom

  • - palosm -
  • 2021. augusztus 3.

Zene

"Egy ország várt éveket papamacira, megöli a nemi életet a diplomácia." 

Első blikkre nehezen meghatározható médiaproduktumot fújt be szerkesztőségünk virtuális ablakán a metaforikus szél, nevezzük mondjuk popdalnak vagy szatirikus deephouse-nak, esetleg anti-popdalnak netán szatirikus szatírának, elnézést, mindez igazából mindegy is. Ez itt egy prömier.

A 8 percet meghaladó felnőtt mese – már ha jól értjük, mire gondolt a költő –, egy olyan politikusról szól, aki titokban nő, és még „a hintapolitikával sem szerez hímtagot“.

Nem könnyed nyári gondolatok, nem is vicces Ludas Matyi-parafrázis, és nem is érzelmes teleatökömarendszerrel-vallomás, az biztos.

Az új nyelvterületekre – nem feltétlenül – tévedő Elavult-tag Peer Krisztiánt cseten kértük meg, írja le pár mondatban, mi a fene ez igazából.

„Mint oly sokan ebben a lángoktól ölelt kis országban, én is régóta éreztem, hogy baj van, nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kéne, de hogy mi lehet a bajok gyökere? – sokáig csak sötétben tapogatóztam. Kutatásaimnak Takaró Mihály munkásságának tanulmányozása adott új lendületet. És mondhatom, engem döbbentett meg legjobban az eredmény, amire jutottam.

Miniszterelnök „úr” nem az, akinek mutatja magát!

Szabadkőműves lenne? Nem valószínű, hiszen nem barátja sem a tudományoknak, sem a leszakadó társadalmi rétegek emancipációjának. Netán gazdasági bevándorló, ezért akarja elvenni a kultúránkat? De akkor miért fog el az érzés egy-egy jól sikerült beszédét hallgatva, hogy bár a semmiből jött és a semmibe tart, már mindig is itt volt?!

Tavaly nyáron aztán felfigyeltem egy fotóra. A miniszterelnök megtekinti a kovászolódó uborkát. Semmi különös, mondhatnánk, pedig a képből sugárzott a fülledt erotika. Akkor értettem meg! Pedig hol volt még 2020-ban az LMBTQ-törvény vagy Andrea? Azóta már nemcsak utolért, le is hagyott a történelem. Ami akkor megrázó felismerés volt, mára evidencia. Az alább hallható dal tehát leginkább kordokumentumnak tekinthető, ezért kérem a tisztelt olvasót, hogy azzal a pioníroknak kijáró nagyvonalúsággal tekintsen rá, amellyel Newton, Darwin vagy G. Fodor téziseire szoktunk.“

Így a válasz. Most, hogy mindent tudunk, nagyvonalúan ajánljuk korábbi interjúnkat is az Elavult zenekarról Peerrel, ami a sebevésről szól. És akkor jöjjön, aminek jönnie kell. (Csak az kattintson, aki elmúlt 18 éves, Médiatanács-tagok, szevasztok. )

 

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A gyászoló dalnok

Chloé Zhao karrierjében találunk néhány furcsa fordulatot. Eleinte úgy tűnhetett, igazán az amatőr (vagy félig amatőr) színészek közreműködésével elővezetett dokumentarista filmekben van otthon.

Porlíra

  • - turcsányi -

Tony Tost költőnek indult, nem is akármilyennek, 2003-ban Walt Whitman-díjat nyert (elsőkötetes amerikai szerzők rangos elismerése).

Rózsa, rúzs, s a többi

  • Molnár T. Eszter

Ha egy szerelemről szóló táncszínházi darab színlapján előadóként három női táncos szerepel, felébred a remény, hogy a megszokott, férfi-nő, vágy-erőszak dichotómiát túlhangsúlyozó előadások kvázi ellenpontjaként talán a szerelem elvontabb értelmezéséhez lesz szerencsénk.

Kisvárosi kiközösítő

Martin Sperr drámáját (amelyből Peter Fleisch­mann rendezésében 1969-ben film is készült) színpadon először 2010-ben mutatták be Magyarországon, akkor még az eredeti, Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban címmel.

Balsors és balítélet

Új könyvével Stefano Bottoni történész – talán maga által sem vártan – egyfajta „celeb” lett. Személye már eleve érdekes, szokatlan. Olasz apa és magyar anya fiaként ugyan kétnyelvű, két kultúrában nevelkedett, de írásai és megszólalásai alapján mélyen azonosul a magyar múlt és jelen problémáival, miközben nevét olaszosan írja és használja.

„Belefúrom lábamat”

A könyv címének alapjául szolgáló mondatot egy román cenzor mondta Janovics Jenőnek, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójának. 1919. szeptember 30-án, az utolsó estén, amikor a román bevonulást követően még játszhatott a magyar társulat. A Hamlet volt műsoron. Az előadást Janovics rendezte, és ő játszotta a főszerepet is. Hamlet híres monológjából csak az első mondatot mondhatta el, és a dráma végéről Fortinbras bevonulását is ki kellett húzni. A cenzor Hamlet halálát nagy kegyesen meghagyta: „Meghalni, azt szabad maguknak.”

Lázár János egyáltalán nem véletlenül mondta azt, amit mondott

Még csak az sem biztos, hogy ő mondta – hogy nem a kampány egyik üzenete szólt belőle. De a bocsánatkérés megtörtént. A Fidesz szavazói – és bizonyára akadnak közülük, akik már épp megkérdezték volna maguktól, hogy ugyan miért barátkozik a párt ennyit a cigányokkal, meg a cigányok magukat „celebnek” képzelő bohócaival – megnyugodhattak. A Fidesz roma szavazói dettó.

Jégszakadás

Az Északi-sarkvidék a hidegháborút követő időszakban alacsony feszültségű, együttműködésen alapuló politikai és földrajzi térként funkcionált – a nyolc északi-sarkvidéki állam (Kanada, Grönland révén Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Oroszország, Svédország és az Egyesült Államok) közötti együttműködés a fennálló geopolitikai érdekellentétek ellenére is harmonikusnak bizonyult.

Halkan belelépett

Szép kihívás elé állította a minap Trump elnök elvbarátait, amikor a hatalmasok, gazdagok és szépek éves davosi találkozójának margóján felkínálta nekik a Béketanácshoz (Board of Peace) való csatlakozás lehetőségét. 

Ez kijött akkor

Megtetszett neki a szép és vidám nő, de csak úgy tudott közelebb kerülni hozzá, ha előbb megöli. Előre elhatározott terv szerint cselekedett. Ötvenháromszor szúrt.