„Hintapolitikával nem szerzel hímtagot“ – szívszorító mese Viktóriáról, akit elnőiesített a hatalom

  • - palosm -
  • 2021. augusztus 3.

Zene

"Egy ország várt éveket papamacira, megöli a nemi életet a diplomácia." 

Első blikkre nehezen meghatározható médiaproduktumot fújt be szerkesztőségünk virtuális ablakán a metaforikus szél, nevezzük mondjuk popdalnak vagy szatirikus deephouse-nak, esetleg anti-popdalnak netán szatirikus szatírának, elnézést, mindez igazából mindegy is. Ez itt egy prömier.

A 8 percet meghaladó felnőtt mese – már ha jól értjük, mire gondolt a költő –, egy olyan politikusról szól, aki titokban nő, és még „a hintapolitikával sem szerez hímtagot“.

Nem könnyed nyári gondolatok, nem is vicces Ludas Matyi-parafrázis, és nem is érzelmes teleatökömarendszerrel-vallomás, az biztos.

Az új nyelvterületekre – nem feltétlenül – tévedő Elavult-tag Peer Krisztiánt cseten kértük meg, írja le pár mondatban, mi a fene ez igazából.

„Mint oly sokan ebben a lángoktól ölelt kis országban, én is régóta éreztem, hogy baj van, nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kéne, de hogy mi lehet a bajok gyökere? – sokáig csak sötétben tapogatóztam. Kutatásaimnak Takaró Mihály munkásságának tanulmányozása adott új lendületet. És mondhatom, engem döbbentett meg legjobban az eredmény, amire jutottam.

Miniszterelnök „úr” nem az, akinek mutatja magát!

Szabadkőműves lenne? Nem valószínű, hiszen nem barátja sem a tudományoknak, sem a leszakadó társadalmi rétegek emancipációjának. Netán gazdasági bevándorló, ezért akarja elvenni a kultúránkat? De akkor miért fog el az érzés egy-egy jól sikerült beszédét hallgatva, hogy bár a semmiből jött és a semmibe tart, már mindig is itt volt?!

Tavaly nyáron aztán felfigyeltem egy fotóra. A miniszterelnök megtekinti a kovászolódó uborkát. Semmi különös, mondhatnánk, pedig a képből sugárzott a fülledt erotika. Akkor értettem meg! Pedig hol volt még 2020-ban az LMBTQ-törvény vagy Andrea? Azóta már nemcsak utolért, le is hagyott a történelem. Ami akkor megrázó felismerés volt, mára evidencia. Az alább hallható dal tehát leginkább kordokumentumnak tekinthető, ezért kérem a tisztelt olvasót, hogy azzal a pioníroknak kijáró nagyvonalúsággal tekintsen rá, amellyel Newton, Darwin vagy G. Fodor téziseire szoktunk.“

Így a válasz. Most, hogy mindent tudunk, nagyvonalúan ajánljuk korábbi interjúnkat is az Elavult zenekarról Peerrel, ami a sebevésről szól. És akkor jöjjön, aminek jönnie kell. (Csak az kattintson, aki elmúlt 18 éves, Médiatanács-tagok, szevasztok. )

 

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.