„Hintapolitikával nem szerzel hímtagot“ – szívszorító mese Viktóriáról, akit elnőiesített a hatalom

  • - palosm -
  • 2021. augusztus 3.

Zene

"Egy ország várt éveket papamacira, megöli a nemi életet a diplomácia." 

Első blikkre nehezen meghatározható médiaproduktumot fújt be szerkesztőségünk virtuális ablakán a metaforikus szél, nevezzük mondjuk popdalnak vagy szatirikus deephouse-nak, esetleg anti-popdalnak netán szatirikus szatírának, elnézést, mindez igazából mindegy is. Ez itt egy prömier.

A 8 percet meghaladó felnőtt mese – már ha jól értjük, mire gondolt a költő –, egy olyan politikusról szól, aki titokban nő, és még „a hintapolitikával sem szerez hímtagot“.

Nem könnyed nyári gondolatok, nem is vicces Ludas Matyi-parafrázis, és nem is érzelmes teleatökömarendszerrel-vallomás, az biztos.

Az új nyelvterületekre – nem feltétlenül – tévedő Elavult-tag Peer Krisztiánt cseten kértük meg, írja le pár mondatban, mi a fene ez igazából.

„Mint oly sokan ebben a lángoktól ölelt kis országban, én is régóta éreztem, hogy baj van, nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kéne, de hogy mi lehet a bajok gyökere? – sokáig csak sötétben tapogatóztam. Kutatásaimnak Takaró Mihály munkásságának tanulmányozása adott új lendületet. És mondhatom, engem döbbentett meg legjobban az eredmény, amire jutottam.

Miniszterelnök „úr” nem az, akinek mutatja magát!

Szabadkőműves lenne? Nem valószínű, hiszen nem barátja sem a tudományoknak, sem a leszakadó társadalmi rétegek emancipációjának. Netán gazdasági bevándorló, ezért akarja elvenni a kultúránkat? De akkor miért fog el az érzés egy-egy jól sikerült beszédét hallgatva, hogy bár a semmiből jött és a semmibe tart, már mindig is itt volt?!

Tavaly nyáron aztán felfigyeltem egy fotóra. A miniszterelnök megtekinti a kovászolódó uborkát. Semmi különös, mondhatnánk, pedig a képből sugárzott a fülledt erotika. Akkor értettem meg! Pedig hol volt még 2020-ban az LMBTQ-törvény vagy Andrea? Azóta már nemcsak utolért, le is hagyott a történelem. Ami akkor megrázó felismerés volt, mára evidencia. Az alább hallható dal tehát leginkább kordokumentumnak tekinthető, ezért kérem a tisztelt olvasót, hogy azzal a pioníroknak kijáró nagyvonalúsággal tekintsen rá, amellyel Newton, Darwin vagy G. Fodor téziseire szoktunk.“

Így a válasz. Most, hogy mindent tudunk, nagyvonalúan ajánljuk korábbi interjúnkat is az Elavult zenekarról Peerrel, ami a sebevésről szól. És akkor jöjjön, aminek jönnie kell. (Csak az kattintson, aki elmúlt 18 éves, Médiatanács-tagok, szevasztok. )

 

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.