Interjú

„Időtlen hangulat”

Keep Floyding zenekar  

  • Soós Tamás
  • 2021. szeptember 8.

Zene

Több, mint húsz éve játszanak Pink Floydot, a Müpában A Falat, az aquincumi amfiteátrumban a legendás pompeji koncertet adták elő. Azóta évről évre fellépnek az aquincumi romok között. Goldschmidt Gábor énekes-gitárossal, Tóth András gitárossal és a zenekar vizuáltechnikus-menedzserével, Balázs Lajossal beszélgettünk.

Magyar Narancs: Miért pont a Pink Floyd?

Tóth András: Négyéves korom óta hallgatom. Rettenetes minőségű kalózmásolatban volt meg otthon a Live at Pompeii és a Momentary Lapse of Reason turnéján készült A Delicate Sound of Thunder, mégis meghatározó élményem volt a látvány, és a zene atmoszférája. Nyilvánvaló, hogy nem ez a világ legbonyolultabb zenéje, de korszak- és műfajalkotó, amelynek hatását ma is érezzük a popiparban.

Goldschmidt Gábor: Én a kísérletezésben látom poptörténeti jelentőségüket. Az új technikákat úgy építették be a zenéjükbe, hogy hűek maradtak önmagukhoz. Az Echoes vinnyogós gitárhangjaitól kezdve az On the Run szinti-loopjain át a szögelős, diszkós Another Brick in the Wallig, hogy aztán a nyolcvanas években megszülessen az a kissé steril, kissé elektronikus, de rendkívül jellegzetes hangzás. Az első néhány Queen-lemez borítója büszkén hirdeti, hogy nem használtak szintetizátort. A Pink Floydnál ez elképzelhetetlen lett volna.

Balázs Lajos: És akkor a színpadi fény- és hangtechnikáról, a vetítésekről, a surround hangzásról még nem is beszéltünk.

MN: Akkor beszéljünk. A Pink Floyd híresen audiofil zenekar volt, mindig a legkorszerűbb stúdiótechnikával vették fel a soksávos, aprólékosan kidolgozott számaikat. Élőben hogyan lehet előadni ezeket?

Tóth András: Arra törekszünk, hogy minél autentikusabb legyen a hangzás, és azt kapja a közönség, amit a Pink Floydtól vár. Ebbe vegyítjük bele néha és lehetőleg stílusosan a saját megoldásainkat egy-egy szóló vagy hang erejéig.

Goldschmidt Gábor: Az emberek többsége azt szeretné viszonthallani, ami az albumon szól, de szívesen csempészünk be ötleteket a koncert- és bootlegfelvételekről is, mert úgy átfogóbb képet tudunk adni a Pink Floyd munkásságáról. Ez főleg a tagok szólódalaira és a hetvenes évekbeli szerzeményekre igaz, mert ott engedi a zene a kalandozást, az improvizációt. A későbbi számokban rengeteg háttérsáv szól, finom effektek vannak, ezekhez tartanunk kell magunkat élőben. Az Echoest például az albumverzióból és a Live at Pompeiiből ollóztuk össze, így született meg egy sajátos Keep Floyding-változat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.