Opera

Díva és Társa

Puccini: Tosca

Kritika

Kétszer kell bejönnie a színpadra, hogy egyszer bent legyen, szól a szépkorú színházi lekicsinylés, amelyet a Tosca alakítóira rendszerint nemigen lehet elhasználni.

Voltaképpen már csak azért sem, mivel Pucciniék régi trükköt kijátszva úgy küldik be a színpadra mindenkori címszereplőjüket, hogy a szopránnak már előre halljuk a hangját a színfalak mögül. Anna Netrebko belépője most pláne még messzebbről indult: valahonnan a Müpa közönségforgalmi tereitől, a felfokozott budapesti várakozástól. A jelenkor primadonna assolutája ugyanis ma már szinte csak elvétve tapasztalható érdeklődést gerjesztett, s így a nézőtéren nemcsak Áder János és John Travolta jelent meg, de több hazai színész, operaénekes és karmester is, ami szinte példátlan koncerttermi tapasztalás.

Akkor aztán bevonul a pódiumra Netrebko. Nincs tökéletes vokális formában, de ezt egyáltalán nem muszáj észrevennünk. S ha netán mégis észleljük, hát a második felvonásra úgyis revideálnunk kell e vélelmünket. A művésznő ugyanis ekkorra időzítette a lehengerelés fázisát, olyan hőfokra felfűtve az alakítását, hogy nyilvánvalóvá válik: ide nemcsak praktikus szempontból, de művészi értelemben is indokolt visszafogottabb kiindulóponttól eljutni. Itt, majd a harmadik felvonásban igazán mindent megkapunk, amit a mai Netrebko megadhat nekünk: imponáló tudatossággal drámaivá átlényegített szopránját, a múltból gondosan megőrzött eszményi pianókat, a kitörések elemi erejét, s egészében annak a boldog tudatát, hogy dívát láthatunk magunk előtt. Valószerűtlen, vasárnapi lényt: olyasvalakit, akinek természetes alapállapota, hogy sok. Ettől még persze gondolhatjuk, hogy az énekesnő civilben mindössze kedvesen egyszerű, kissé harsány orosz hölgy, de fent a pódiumon a létezése egészen más dimenziót képvisel. Még olyankor is, amikor a koncertszerűnek hirdetett, de voltaképpen előadás-értékű Tosca sutaságai némi önkéntelen komikumot csempésznek a produkcióba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.