Opera

Díva és Társa

Puccini: Tosca

Kritika

Kétszer kell bejönnie a színpadra, hogy egyszer bent legyen, szól a szépkorú színházi lekicsinylés, amelyet a Tosca alakítóira rendszerint nemigen lehet elhasználni.

Voltaképpen már csak azért sem, mivel Pucciniék régi trükköt kijátszva úgy küldik be a színpadra mindenkori címszereplőjüket, hogy a szopránnak már előre halljuk a hangját a színfalak mögül. Anna Netrebko belépője most pláne még messzebbről indult: valahonnan a Müpa közönségforgalmi tereitől, a felfokozott budapesti várakozástól. A jelenkor primadonna assolutája ugyanis ma már szinte csak elvétve tapasztalható érdeklődést gerjesztett, s így a nézőtéren nemcsak Áder János és John Travolta jelent meg, de több hazai színész, operaénekes és karmester is, ami szinte példátlan koncerttermi tapasztalás.

Akkor aztán bevonul a pódiumra Netrebko. Nincs tökéletes vokális formában, de ezt egyáltalán nem muszáj észrevennünk. S ha netán mégis észleljük, hát a második felvonásra úgyis revideálnunk kell e vélelmünket. A művésznő ugyanis ekkorra időzítette a lehengerelés fázisát, olyan hőfokra felfűtve az alakítását, hogy nyilvánvalóvá válik: ide nemcsak praktikus szempontból, de művészi értelemben is indokolt visszafogottabb kiindulóponttól eljutni. Itt, majd a harmadik felvonásban igazán mindent megkapunk, amit a mai Netrebko megadhat nekünk: imponáló tudatossággal drámaivá átlényegített szopránját, a múltból gondosan megőrzött eszményi pianókat, a kitörések elemi erejét, s egészében annak a boldog tudatát, hogy dívát láthatunk magunk előtt. Valószerűtlen, vasárnapi lényt: olyasvalakit, akinek természetes alapállapota, hogy sok. Ettől még persze gondolhatjuk, hogy az énekesnő civilben mindössze kedvesen egyszerű, kissé harsány orosz hölgy, de fent a pódiumon a létezése egészen más dimenziót képvisel. Még olyankor is, amikor a koncertszerűnek hirdetett, de voltaképpen előadás-értékű Tosca sutaságai némi önkéntelen komikumot csempésznek a produkcióba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.