Gábor Lázár: Boundary Object
A magyar elektronikus zenei producer második albumát adta ki Mike Paradinas (µ-Ziq) legendás Planet Mu kiadójánál
Zene
Destroyer: Labyrinthitis
A kanadai Dan Bejar vezette zenekar már a tizenharmadik nagylemezénél tart, és ezek között elég nehéz két olyat találni, amelyek hasonlítanának egymásra.
„A rockzene már szétgyalulja az agyamat”
Befejezi egyik legrégebbi projektjét, a Kistehén Tánczenekart Kollár-Klemencz László. A búcsúkoncert április 29-én lesz a Budapest Parkban, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Nercbunda és munkásköpeny
Amikor 1949. szeptember 16-án, a Bécsi diákok című zenés játék premierjével megnyílt az államosított Fővárosi Operettszínház, senki nem gondolta, hogy a következőkben a műfaj klasszikusainak áll a zászló. Minden jel arra utalt, hogy a bolsevik propagandasajtóban lesajnált, silánynak, gyakran pornográfnak minősített művek helyébe a szovjet típusú népszórakoztatás etalonja, a szocialista operett („szocoper”) lép, amelynek meghonosítását pár hónappal korábban a Nemzeti Színház alkotógárdája meg is kísérelte.
Sár az orron
„A zenekar maga a tagadás. Tagadása mindennek. Azt mondanám, anarchista zene, de az anarchista zene mégsem ilyen” – olvasható egy régi blogbejegyzésben a Millenniumi Földalatti Vasútvonal (MillFav) zenekarról, mely zenekar a nyolcvanas évek elejétől nagyjából az ezredfordulóig volt aktív.
Placebo: Never Let Me Go
A mostanra Brian Molko és Stefan Olsdal duójára fogyatkozott londoni Placebo több mint nyolc évig nem adott ki új lemezt, ami annak is betudható, hogy az előző két lemezük komoly alkotói válságról tanúskodott.
Dudás Lajos: Radio Days 2
Lehet-e újat mondani egy hordozóval? A médium lenne a jazzüzenet? A jól artikulált „igent” ezúttal a Boden-tó partjáról, egy magyar klarinétostól kaptuk.
Nadine Sierra – Made for Opera
Három, a fátum kényszerpályáján végighaladó operai nőalakot jelenít meg második szólóalbumán a fiatal amerikai szoprán, Nadine Sierra.
„A Bartók által gyűjtött és feldolgozott népdalokból indultunk ki”
Uri Caine, a New York-i jazzélet meghatározó alakja nem törődik a klasszikus zenét és az improvizatív jazzt elválasztó felfogással. Bartók-darabokból összeállított műsorát most a Müpában adta elő.
A tiszta forrás
Bartók legtöbbet idézett, szállóigévé lett gondolata egy 1931 januárjában, Octavian Beu román zenetudósnak írt leveléből származik és eredeti kontextusában így hangzik: „Az én igazi vezéreszmém azonban […] a népek testvérré-válásának eszméje. […] Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!”
Fejbólogatós
Elmúltak már azok az idők, amikor az amerikaiak nem tudták, hogy mikor kell tapsolni, ki a jó zongorista, a jó zeneszerző, és sajátjaik közül is csak azt tartották valamire, aki megtette a zarándokutat az Óhazába, hogy Boulanger-tól vagy Stravinskytól tanuljon. Aztán jött Copland, Bernstein, a minimalisták és ki tudja még hány irányzat, akik lóugrással tették túl magukat a darmstadti iskola kényszeres avantgardizmusán és a vele járó sznobéria beépített előítéletein.
Mi lesz veled, Kocsis Zoltán?
Kegyetlen év volt 2016 – Esterházy Péter után néhány hónappal, november 6-án Kocsis Zoltán is meghalt. Öt és fél éve próbáljuk, eleve kudarcra ítélve, pótolni a hiányát, de még a veszteséget sem mértük fel igazán, s a hagyatékát őrző és továbbadó intézmény sem jött létre.