Interjú

„Ennyire érdekel”

Nóvé Soma zenész

Zene

Decemberben jelenik meg a hazai folk-rockot átértelmező MORDÁI második lemeze, de néhányan most is meghallgathatják. Nóvé Soma frontemberrel, aki a Middlemist Redből is ismerős lehet, nemcsak az új lemez „premier előtti vetítéséről”, de tagcserékről és az egyéb formációiról is beszélgettünk. Meg arról is, hogy mi a különbség a folk-rock és a nemzeti rock között.

Magyar Narancs: „A megszokott streaming felületek helyett egy geolokációs weboldal segítségével az ország különböző pontjain hallgathatjuk meg az anyagot” – olvasható az Álom esett a szememre című új lemez háttéranyagában. Hogy értsük ezt?

Nóvé Soma: Leegyszerűsítve annyit jelent, hogy csak bizonyos pontokon lehet meghallgatni a lemezt. Eleinte négy ilyen pont volt – főleg Budapesten –, de azt követően, hogy kaptunk kommenteket, üzeneteket, javaslatokat, hogy hova kellene még elvinni ezt az élményt, körülbelül harminc ilyen lokáció jött létre.

MN: Úgy tudom, hogy ezek egyike a Normafa. Itt azt jelenti, hogy a buszmegállóban meg lehet hallgatni, de a turistaösvény végén már nem?

NS: Minden lokációhoz tartozik egy koordinátajel, egy számsor, és ha minél közelebb kerül hozzá a hallgató, annál könnyebben tudja elérni a streaming platformot. Ez pedig úgy működik, hogy a telefon GPS-én engedélyezni kell a saját helymeghatározást, és ha megfelelő helyen vagy, akkor a mordai.hu oldalon aktiválódni fog a link. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy csak egy bizonyos ponton lehet hallgatni a zenét, hanem egy kb. 100 méteres sugarú körön belül. A lokációs pontokat a honlapon térkép jelöli.

MN: Mikor lesz mindenhol hozzáférhető az album?

NS: Decembertől a megszokott streaming platformokon – Spotify, Apple Music, YouTube stb. –, de a fizikai megjelenést tavaszra tervezzük, és csak vinylen.

MN: „Minden lemeznél van egyfajta rituálém: amikor a hangtechnikus, Gál Máté elküldi az anyagot, mindig felmegyek a fogaskerekűvel a Normafára, és ott hallgatom meg először” – nyilatkoztad. Miért éppen a Normafához mész?

NS: Elég közel lakom, úgyhogy számomra ez az a pontja Budapestnek, ahová a legrövidebb idő alatt eljutok, ha ki akarok szakadni a városi miliőből. Tehát gyakran járok fel akkor is, ha nem lemezt hallgatok, hanem csak egy kicsit elgondolkodni vagy kikapcsolódni szeretnék.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.