Interjú

„Ennyire érdekel”

Nóvé Soma zenész

Zene

Decemberben jelenik meg a hazai folk-rockot átértelmező MORDÁI második lemeze, de néhányan most is meghallgathatják. Nóvé Soma frontemberrel, aki a Middlemist Redből is ismerős lehet, nemcsak az új lemez „premier előtti vetítéséről”, de tagcserékről és az egyéb formációiról is beszélgettünk. Meg arról is, hogy mi a különbség a folk-rock és a nemzeti rock között.

Magyar Narancs: „A megszokott streaming felületek helyett egy geolokációs weboldal segítségével az ország különböző pontjain hallgathatjuk meg az anyagot” – olvasható az Álom esett a szememre című új lemez háttéranyagában. Hogy értsük ezt?

Nóvé Soma: Leegyszerűsítve annyit jelent, hogy csak bizonyos pontokon lehet meghallgatni a lemezt. Eleinte négy ilyen pont volt – főleg Budapesten –, de azt követően, hogy kaptunk kommenteket, üzeneteket, javaslatokat, hogy hova kellene még elvinni ezt az élményt, körülbelül harminc ilyen lokáció jött létre.

MN: Úgy tudom, hogy ezek egyike a Normafa. Itt azt jelenti, hogy a buszmegállóban meg lehet hallgatni, de a turistaösvény végén már nem?

NS: Minden lokációhoz tartozik egy koordinátajel, egy számsor, és ha minél közelebb kerül hozzá a hallgató, annál könnyebben tudja elérni a streaming platformot. Ez pedig úgy működik, hogy a telefon GPS-én engedélyezni kell a saját helymeghatározást, és ha megfelelő helyen vagy, akkor a mordai.hu oldalon aktiválódni fog a link. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy csak egy bizonyos ponton lehet hallgatni a zenét, hanem egy kb. 100 méteres sugarú körön belül. A lokációs pontokat a honlapon térkép jelöli.

MN: Mikor lesz mindenhol hozzáférhető az album?

NS: Decembertől a megszokott streaming platformokon – Spotify, Apple Music, YouTube stb. –, de a fizikai megjelenést tavaszra tervezzük, és csak vinylen.

MN: „Minden lemeznél van egyfajta rituálém: amikor a hangtechnikus, Gál Máté elküldi az anyagot, mindig felmegyek a fogaskerekűvel a Normafára, és ott hallgatom meg először” – nyilatkoztad. Miért éppen a Normafához mész?

NS: Elég közel lakom, úgyhogy számomra ez az a pontja Budapestnek, ahová a legrövidebb idő alatt eljutok, ha ki akarok szakadni a városi miliőből. Tehát gyakran járok fel akkor is, ha nem lemezt hallgatok, hanem csak egy kicsit elgondolkodni vagy kikapcsolódni szeretnék.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.