Interjú

„Játszok neked Beatlest”

Thomas Dunford lantművész

Zene

Saját együttesének nevét az asztronómia ihlette. Barokk hangszeres létére többet emlegeti a jazz- és popzenészeket, mint Bachot. A lant és a lantjáték mai helyzetéről, a húrokról és az éneklésről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mi a legnehezebb a lantjátékban?

Thomas Dunford: Ahogy mondani szokták, az a nehéz, amit nem tanultál meg. Mint minden nyelvet, először ezt is nehéz „beszélni”. Eleinte a kezek koordinálása nehéz lehet.

MN: Nem nagyon hangos hangszer, ezért kell elöl ülnöd egy zenekarban? Vagy a szólama úgy van írva, hogy mindig jól hallható legyen?

TD: Decibelben van olyan erős, mint a gitár. Csak akkor kell erősíteni, ha szimfonikus zenekarban játszik.

MN: Te is gitárral kezdted, vagy a szüleid rögtön a lant felé irányítottak?

TD: Mindig játszottam mindkét hangszeren, gyerekkoromban ukulelén is. Kilencéves koromban a szüleim elvittek egy lantkurzusra, attól kezdve a lantot választottam, de a gitárt sem hagytam el.

MN: Szóval nem volt rebellis, rockzenész kamaszkorod?

TD: A lant révén a barokk zene mindig az életem nagy része volt, de mindig játszottam rock and rollt, Jimi Hendrixet, Doorst, Beatlest, sok hetvenes évekbeli zenét, és a saját dalaimat is.

MN: Érdekes lehet a Beatles lanton…

TD: Gyere el a koncertre, játszok neked Beatlest.

MN: És hallgatsz is mást, mint klasszikus zenét?

TD: Persze, miután rengeteg klasszikust játszom, ha itthon vagyok, szeretek mást hallgatni. Nagyon sok jazzt, popzenét, rapet, reggae-t, indiait – egyszerűen szükségem van erre.

MN: Hány különböző lantod van?

TD: Van négy archlute-om – ilyet hozok Budapestre is –, van egy nyolchúros reneszánsz lantom, és van egy reneszánsz gitárom és egy barokk gitárom. Ezek persze nem azonosak a mai gitárral.

MN: Vannak kedvenceid közöttük?

TD: Mindegyiket szeretem. Szeretek zongorázni, gitározni, lanton játszani, meg énekelni is – ez mind megannyi szín.

MN: Énekelni? Mit?

TD: Dowlandet, Beatles-dalokat, meg vannak popkoncertjeim is, ahol az én dalaimat játsszuk.

MN: Milyen hangod van, tenor, bariton?

TD: Magas bariton, nagyjából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.