Interjú

„Játszok neked Beatlest”

Thomas Dunford lantművész

Zene

Saját együttesének nevét az asztronómia ihlette. Barokk hangszeres létére többet emlegeti a jazz- és popzenészeket, mint Bachot. A lant és a lantjáték mai helyzetéről, a húrokról és az éneklésről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mi a legnehezebb a lantjátékban?

Thomas Dunford: Ahogy mondani szokták, az a nehéz, amit nem tanultál meg. Mint minden nyelvet, először ezt is nehéz „beszélni”. Eleinte a kezek koordinálása nehéz lehet.

MN: Nem nagyon hangos hangszer, ezért kell elöl ülnöd egy zenekarban? Vagy a szólama úgy van írva, hogy mindig jól hallható legyen?

TD: Decibelben van olyan erős, mint a gitár. Csak akkor kell erősíteni, ha szimfonikus zenekarban játszik.

MN: Te is gitárral kezdted, vagy a szüleid rögtön a lant felé irányítottak?

TD: Mindig játszottam mindkét hangszeren, gyerekkoromban ukulelén is. Kilencéves koromban a szüleim elvittek egy lantkurzusra, attól kezdve a lantot választottam, de a gitárt sem hagytam el.

MN: Szóval nem volt rebellis, rockzenész kamaszkorod?

TD: A lant révén a barokk zene mindig az életem nagy része volt, de mindig játszottam rock and rollt, Jimi Hendrixet, Doorst, Beatlest, sok hetvenes évekbeli zenét, és a saját dalaimat is.

MN: Érdekes lehet a Beatles lanton…

TD: Gyere el a koncertre, játszok neked Beatlest.

MN: És hallgatsz is mást, mint klasszikus zenét?

TD: Persze, miután rengeteg klasszikust játszom, ha itthon vagyok, szeretek mást hallgatni. Nagyon sok jazzt, popzenét, rapet, reggae-t, indiait – egyszerűen szükségem van erre.

MN: Hány különböző lantod van?

TD: Van négy archlute-om – ilyet hozok Budapestre is –, van egy nyolchúros reneszánsz lantom, és van egy reneszánsz gitárom és egy barokk gitárom. Ezek persze nem azonosak a mai gitárral.

MN: Vannak kedvenceid közöttük?

TD: Mindegyiket szeretem. Szeretek zongorázni, gitározni, lanton játszani, meg énekelni is – ez mind megannyi szín.

MN: Énekelni? Mit?

TD: Dowlandet, Beatles-dalokat, meg vannak popkoncertjeim is, ahol az én dalaimat játsszuk.

MN: Milyen hangod van, tenor, bariton?

TD: Magas bariton, nagyjából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.