Interjú

„Játszok neked Beatlest”

Thomas Dunford lantművész

Zene

Saját együttesének nevét az asztronómia ihlette. Barokk hangszeres létére többet emlegeti a jazz- és popzenészeket, mint Bachot. A lant és a lantjáték mai helyzetéről, a húrokról és az éneklésről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mi a legnehezebb a lantjátékban?

Thomas Dunford: Ahogy mondani szokták, az a nehéz, amit nem tanultál meg. Mint minden nyelvet, először ezt is nehéz „beszélni”. Eleinte a kezek koordinálása nehéz lehet.

MN: Nem nagyon hangos hangszer, ezért kell elöl ülnöd egy zenekarban? Vagy a szólama úgy van írva, hogy mindig jól hallható legyen?

TD: Decibelben van olyan erős, mint a gitár. Csak akkor kell erősíteni, ha szimfonikus zenekarban játszik.

MN: Te is gitárral kezdted, vagy a szüleid rögtön a lant felé irányítottak?

TD: Mindig játszottam mindkét hangszeren, gyerekkoromban ukulelén is. Kilencéves koromban a szüleim elvittek egy lantkurzusra, attól kezdve a lantot választottam, de a gitárt sem hagytam el.

MN: Szóval nem volt rebellis, rockzenész kamaszkorod?

TD: A lant révén a barokk zene mindig az életem nagy része volt, de mindig játszottam rock and rollt, Jimi Hendrixet, Doorst, Beatlest, sok hetvenes évekbeli zenét, és a saját dalaimat is.

MN: Érdekes lehet a Beatles lanton…

TD: Gyere el a koncertre, játszok neked Beatlest.

MN: És hallgatsz is mást, mint klasszikus zenét?

TD: Persze, miután rengeteg klasszikust játszom, ha itthon vagyok, szeretek mást hallgatni. Nagyon sok jazzt, popzenét, rapet, reggae-t, indiait – egyszerűen szükségem van erre.

MN: Hány különböző lantod van?

TD: Van négy archlute-om – ilyet hozok Budapestre is –, van egy nyolchúros reneszánsz lantom, és van egy reneszánsz gitárom és egy barokk gitárom. Ezek persze nem azonosak a mai gitárral.

MN: Vannak kedvenceid közöttük?

TD: Mindegyiket szeretem. Szeretek zongorázni, gitározni, lanton játszani, meg énekelni is – ez mind megannyi szín.

MN: Énekelni? Mit?

TD: Dowlandet, Beatles-dalokat, meg vannak popkoncertjeim is, ahol az én dalaimat játsszuk.

MN: Milyen hangod van, tenor, bariton?

TD: Magas bariton, nagyjából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.