Koncert

John McLaughlin & The 4th Dimension

Zene

McLaughlin évek óta változatlan felállásban fellépő zenekarával túllépett a fúzión: mindent szintetizált. A 75 éves, angol születésű világpolgár, a gitár guruja állítólag vissza akar vonulni. A Müpában is rögtön megmondta: úgy játszunk, mintha az utolsó koncertünk lenne, mert senki sem tudhatja, mit hoz a holnap. És ezután úgy hazudtolta meg korát, olyan elementáris erejű és mégis arányos, másfél órán bőven túlnyúló koncertet produkált, hogy többszázas sor állt a dedikáláshoz utána.
A szintézis szembeötlően jelent meg abban is, hogy a kvartett három kontinenst egyesített. Az angol billentyűs, Gary Husband legtöbbször McLaughlin hű árnyéka volt, akkorddal vagy unisono melódiával követte, ellenpontozta, elbűvölően díszített és varázslatosan szólózott. Dobpárbajra is vállalkozott az indiai zenei élet csúcsáról érkező Ranjit Barot dobossal – de pontosabb ezt duónak nevezni, mert ketten együtt haladtak. Barot és az öthúros basszusgitáron – a hanghatás kedvéért mindig fekete selyemkesztyűben – dolgozó kameruni Étienne Mbappé sűrű, telített alapot adott a két dallamhangszernek. Az eljátszott McLaughlin-számok pedig 46 év távlatát fogták össze, megidézték a Mahavishnut, a Shaktit és a korábbi jazzes ritmusalapú és rockos lendületű felállásokat. A kompozícióknak volt olyan programja is, hogy azok egy-egy társ alakját jelenítették meg, mint a Shakti mandolinosát, U. Shrinivast, Paco de Luciát, Ravi Shankar tablását, Alla Rakhát, de még Miles Davis felé is elhangzott egy akusztikus fejbiccentés. Az, hogy McLaughlinnál nem nagyon szoktak gyorsabban gitározni, eddig is tudtuk, személyében a jazz-rock hitelességét jeleníti meg, de ez a turné azt mutatta, hogy zenei bölcsessége és ízlése még a pályáján eltérő irányba húzó stílusokat és ideálokat is össze tudta fogni, saját életművéből ellenállhatatlan világzenei válogatást tudott adni.

Müpa, március 3.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.