Gáti György nem potyázott a kilenchetes tartózkodáson. Meghozta a szentimentális kompromisszumokat is - mint a plazmatévén futó slideshow-ból látható -, de a papíron kirakott képek fotográfiai, sõt képalkotási alapelvekkel operálnak úgy, hogy ezek a látszólag egyszerû eszközök nem válnak közhelyszerûvé, hanem mindenki által már érzett hatást generálnak a befogadóban. Gáti profi riporter: alapelemekkel játszik témaválasztásában, a fotók címét gyors helyzetábrázolásra használja; csak annyit közöl, amenynyi a kép interpretálásához szükséges. Kongói nõ (a személyesség érdekében keresztnévvel megjelölve) gyermekét eteti; Észtországból származó szerzetes Finnország egyetlen ortodox kolostorából; a szusibár japán dolgozója; kolumbiai férfi egy kávészemet pattint a magasba új hazájában, amely az egyik legnagyobb kávéfogyasztója a világnak.
A képeken nincsenek arcok. Csupán kezeket rögzít a mûvész; a nagyméretû printeken igen kicsi a mélységélesség. Triviálisnak kellene lennie a kezek felhasználásának és a kihangsúlyozottan közhelyes fotóriporteri eszközöknek, de ez letisztult puritanizmus. Gáti a mélységélességgel és a kivágással csak a teret használja, de úgy, mint valami mûszert. Kis darabokat metsz ki belõle, és elénk tárja az egyes emberek bogárszerû perspektíváját a "nagy és idegen" külvilágról.
Mûvészetek Völgye, Taliándörögd - Teleház, augusztus 1-jéig
****
