Gyerekkorom egyik szórakoztatva oktató, a szófajok birodalmában kalandozó mesekönyvében, Varga Katalin Én, te, õ címû munkájában Fúrfarag, Pitt és Patt, továbbá a mindig következetesen fordítva cselekvõ, ezért nyilvánvalóan súlyos, bár kezelhetõ pszichológiai esetnek tekinthetõ Kelekótya mellett többek között a durcás és bosszankodó Pukkancs alakjával is találkozhatunk. Hasonlóan mérgesek azok a gülüszemû alakok, akikkel a Narancs-beli képregény szerzõjének, a Cica és ura sorozat szülõatyjának a kiállításán találkozhatunk. A festmények és rajzok hõse a dülledt tekintetû és borostás alteregó - bár az antropomorfizált kisállatok két ízben is feltûnnek -, aki megállás nélkül pufog az õt ért hétköznapi sérelmek, apróbb balesetek miatt. Néhol mérgében félelmetesen vicsorog, máskor durcásan konstatálja: munka "közben megvágtam az ujjamat a kaszán, és az ágy is ráesett az ujjamra, ugyanarra az ujjamra". A valódi vagy vélt, netán csak tettetett problémahalmaz mintegy rázuhan a szerzõi másra, leírtan/lerajzoltan a borderline állapotába taszítja - talán nem véletlen, hogy a kiállítást a "sztárpszichiáter", Csernus Imre nyitotta meg. A szellõsen és könynyû kézzel installált tárlat néhol szinte elrejti az egészen szívszorító magányról árulkodó, már-már morbid képi "feladványokat", az egy személyben összegzõdõ világfájdalmat, a meggyötört, ijedt, szomorú vagy éppen gyanakvó, elnagyolt arcvonásokat. De a napozó, egészen saját csontvázáig "száradó" ember súlyos vízióját jól ellenpontozza a tárlatot belengõ irónia, például a szexet dicsõítõ heraldikai ábrázolás és a rontott magyar nyelv használata. Lehet, hogy egy nyelvõrnek felér egy arculköpéssel, mégis bájos az ilyen önvallomás: "néha szégyellem(k) is a kocsim miat".
Liget Galéria, Bp. XIV., Ajtósi Dürer sor 5. Megtekinthetõ július 30-ig, szerda-hétfõ, 14.00-18.00-ig
****
