kiállítás - KOVÁTS BORBÁLA

  • - jerovetz -
  • 2010. január 21.

Zene

munkái időtlenek. A művész egyetlen célt követ egész eddigi pályafutása során; zárt paradigmán belül újul meg, de ennek nincs jelentősége a befogadó számára.
munkái idõtlenek. A mûvész egyetlen célt követ egész eddigi pályafutása során; zárt paradigmán belül újul meg, de ennek nincs jelentõsége a befogadó számára. Az eljárás módja változik csupán.

Kováts kontaminál; összevon és átlényegít. Jelen kiállításán római tartózkodása során készített fényképekbõl és rajzokból készített nagyméretû digitális nyomatokat mutat be. A felhasznált elemek a legritkább esetben felismerhetõek - általában maximum sejthetõ, hogy az adott forma esetleg "valami" is lehet. A legtöbb kompozíción kialakul egy laza raszteres szerkezet, aminek érzékisége a pontatlanságából, rajzosságából fakad. E szerkezeten nyugszanak azok a sajátos, esetenként kollázsszerûen tépett szélû foltok, fecnik, amik a kép faktúráját meghatározzák. A kép igazi vibrálásának okát a recenzens sem tudná analitikusan meghatározni, a félig felismerhetõ, a mintába beleolvadni készülõ formák, a képek rubato ritmikája, a színhasználat zeneisége mindenesetre azt mutatja, hogy Kováts Borbála mûfajának rendkívüli képviselõje.

Kommentárjában leírja, hogy a "korunkban" bejövõ "túl sok információ" egyfajta feldolgozási kísérletei ezek a képek. Persze szerénykedés ez, hiszen e "kísérletek" olyan valóság-transzfigurációk, amikben egyesülnek az alkotó személyes emlékképei, a praktikus absztrakció varázsa (hiszen e technikával aztán tényleg elvonatkoztatunk a valóságtól), és a befogadó is egyfajta mûvészi pozícióba kerül: a megszületett "falak és rétegek" mindenkit arra csábítanak, hogy leonardói módon serkentse önnön invencióit, és elmerüljön a felidézés és a keresés élményében.

Kováts munkáiban a valósággal való viszony az unikális: a legapróbb részekig belõle táplálkozik, de mintha meg is vetné. Feldarabolja - akár egykor az avantgárdban tették -, de a mikronnyi kis jelekbõl már nem csak egy új tér, új idõ is születik.

Csepel Galéria, megtekinthetõ január 29-ig.

*****

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.