kiállítás - KOVÁTS BORBÁLA

  • - jerovetz -
  • 2010. január 21.

Zene

munkái időtlenek. A művész egyetlen célt követ egész eddigi pályafutása során; zárt paradigmán belül újul meg, de ennek nincs jelentősége a befogadó számára.
munkái idõtlenek. A mûvész egyetlen célt követ egész eddigi pályafutása során; zárt paradigmán belül újul meg, de ennek nincs jelentõsége a befogadó számára. Az eljárás módja változik csupán.

Kováts kontaminál; összevon és átlényegít. Jelen kiállításán római tartózkodása során készített fényképekbõl és rajzokból készített nagyméretû digitális nyomatokat mutat be. A felhasznált elemek a legritkább esetben felismerhetõek - általában maximum sejthetõ, hogy az adott forma esetleg "valami" is lehet. A legtöbb kompozíción kialakul egy laza raszteres szerkezet, aminek érzékisége a pontatlanságából, rajzosságából fakad. E szerkezeten nyugszanak azok a sajátos, esetenként kollázsszerûen tépett szélû foltok, fecnik, amik a kép faktúráját meghatározzák. A kép igazi vibrálásának okát a recenzens sem tudná analitikusan meghatározni, a félig felismerhetõ, a mintába beleolvadni készülõ formák, a képek rubato ritmikája, a színhasználat zeneisége mindenesetre azt mutatja, hogy Kováts Borbála mûfajának rendkívüli képviselõje.

Kommentárjában leírja, hogy a "korunkban" bejövõ "túl sok információ" egyfajta feldolgozási kísérletei ezek a képek. Persze szerénykedés ez, hiszen e "kísérletek" olyan valóság-transzfigurációk, amikben egyesülnek az alkotó személyes emlékképei, a praktikus absztrakció varázsa (hiszen e technikával aztán tényleg elvonatkoztatunk a valóságtól), és a befogadó is egyfajta mûvészi pozícióba kerül: a megszületett "falak és rétegek" mindenkit arra csábítanak, hogy leonardói módon serkentse önnön invencióit, és elmerüljön a felidézés és a keresés élményében.

Kováts munkáiban a valósággal való viszony az unikális: a legapróbb részekig belõle táplálkozik, de mintha meg is vetné. Feldarabolja - akár egykor az avantgárdban tették -, de a mikronnyi kis jelekbõl már nem csak egy új tér, új idõ is születik.

Csepel Galéria, megtekinthetõ január 29-ig.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.