kiállítás - LUCIEN HERVÉ 100

  • - zsámboki -
  • 2010. december 9.

Zene

A világhírű fotós Elkán László néven született Hódmezővásárhelyen. Az életművét bemutató kiállítás három részre tagolható, ahogy Hervé a kezdetektől az építészetfotográfián át eljutott az absztraktig - ezt a geometrizáló tendenciát erősíti a kiállítótér Mondriant idéző díszítése is.
A világhírû fotós Elkán László néven született Hódmezõvásárhelyen. Az életmûvét bemutató kiállítás három részre tagolható, ahogy Hervé a kezdetektõl az építészetfotográfián át eljutott az absztraktig - ezt a geometrizáló tendenciát erõsíti a kiállítótér Mondriant idézõ díszítése is. A leghangsúlyosabb fejezet a középsõ, olyannyira, hogy a korai és az absztrakt képek inkább csak bevezetésként és lezárásként fogják közre a kiállítás tényleges tárgyát: az épületeket.

A bevezetésben párizsi fotókon keresztül megismerjük Hervé egyéni stílusát, az erõs kontrasztokkal komponálást. A kiállítás második részébe szinte észrevétlenül csúszunk át - de az egyre izgalmasabb képeken egyre nehezebb azonosítani a témát. A bevezetõben egyértelmû volt, hogy mit látunk, a folytatásban azonban Hervé az épületekbõl nagyon keveset mutat: a sajátos képkivágásnak, a nagy árnyékos felületeknek és a részletekhez való közelségnek köszönhetõen nem biztos, hogy felismerjük például a spanyol El Escorial-i királyi kolostort, vagy épp Le Corbusier, Oscar Niemeyer és Breuer Marcell híres épületeit. Nem véletlenül nincsenek az épületeket teljes egészükben bemutató képek a kiállításon, sõt az ugyanarról a házról készült fotók sem egymás mellett vannak kiállítva: a cél nem az épületek bemutatása volt. Hervé látásmódjának köszönhetõen az építészetfotográfia túllép az adott épületet hûen leképezõ didaktikus, alárendelt feladatkörön, képei önálló mûvészi alkotássá válnak, amelyeken az épületekbõl mint geometrikus formákból új érték áll össze.

Kár, hogy az absztrakció felé vezetõ út végállomása, a lakásbelsõben és a házfalakon letisztult formákat keresõ korszak nem tud részévé válni az egésznek; ez a 8 darab színes kép olyan idegenül hat a megelõzõ 92 fekete-fehér épületfotó után, hogy nem képesek megállítani a kijárat felé induló múzeumlátogatót; alulreprezentáltságuk miatt életrajzi lábjegyzetként vannak csak jelen.

Szépmûvészeti Múzeum, január 23-ig

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.