Kiállítás - Pofaszakáll és gyöngyházkebel - Borsos József festő és fotográfus (1821-1883)

Zene

Bár a magyar biedermeier festészet kiemelkedő alakját manapság kevesen ismerik, "kalandos élete" a századelő több életrajzírójának fantáziáját is megmozgatta. A hiányos biográfiai adatokat anekdotákkal, legendatoposzokkal pótolták (a pályaív ennek alapján a fiatal zsenitől a vagyonát elkártyázó úriemberig terjed), sőt Csathó Kálmán 1936-ban egész regényt szentelt az életét a Szép Juhászné fogadó tulajdonosaként bevégző művésznek. A legzavarosabb kérdést a kiállítás katalógusa tisztázza; ennek alapján tudható, hogy Borsosnak egy férjezett élettársa (s e kapcsolatból gyermeke) és egy felesége volt, továbbá halálos ágyán elvette gyermekei anyját, korábbi "szakácsnőjét". Ugyan a kiállítás kezdeténél látható karikatúra egy töpszli kis embert mutat (lábánál egy nyúlfülű kutyuskával), a néhány fennmaradt arckép és fénykép arra utal, hogy Borsos a korszak ízlése szerint jóképűnek számított.

Bár a magyar biedermeier festészet kiemelkedő alakját manapság kevesen ismerik, "kalandos élete" a századelő több életrajzírójának fantáziáját is megmozgatta. A hiányos biográfiai adatokat anekdotákkal, legendatoposzokkal pótolták (a pályaív ennek alapján a fiatal zsenitől a vagyonát elkártyázó úriemberig terjed), sőt Csathó Kálmán 1936-ban egész regényt szentelt az életét a Szép Juhászné fogadó tulajdonosaként bevégző művésznek. A legzavarosabb kérdést a kiállítás katalógusa tisztázza; ennek alapján tudható, hogy Borsosnak egy férjezett élettársa (s e kapcsolatból gyermeke) és egy felesége volt, továbbá halálos ágyán elvette gyermekei anyját, korábbi "szakácsnőjét". Ugyan a kiállítás kezdeténél látható karikatúra egy töpszli kis embert mutat (lábánál egy nyúlfülű kutyuskával), a néhány fennmaradt arckép és fénykép arra utal, hogy Borsos a korszak ízlése szerint jóképűnek számított.

Persze mindez kevés ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Galériában nagyszabású életmű-kiállítással adózzanak a művész emlékének: Borsos újbóli felemelkedése elsősorban annak köszönhető, hogy újra divatba jött a biedermeier korszak. A 2007-ben több európai nagyvárosban is bemutatott biedermeier kiállítás "plakátarca" az osztrák Friedrich von Amerling egyik festményén alapult - akinek Borsos a negyvenes évek elején nemcsak tanítványa, hanem barátja is volt. A kétévnyi kutatómunkával "megtisztított", pontosan azonosított életmű mindenesetre világossá teszi, hogy a művész nem véletlenül volt az osztrák és magyar arisztokrata megrendelők egyik kedvence, s hogy munkái nemcsak izgalmasabbak, mint a nagy vetélytárs, Barabás Miklós festményei, hanem nemzetközi kontextusban is értékelhetőek. 1861-ben lezárult, húsz évet felölelő életműve egyrészt kiválóan illeszkedik a biedermeier "második rokokónak" nevezett korszakába - ebben az időszakban a békés és egyszerű, idilli zsánerképeket, a "nemes egyszerűséget" felváltják a reprezentatív terekből, dúsan omló drapériákból és a mini csendéletként felbukkanó, csillogó és drága lakberendezési tárgyakból összeálló életképek. Borsos biztos és könnyű kézzel felvitt részleteiből, puha és lágy ecsetvonásaiból, súrlófényeiből és egy-egy ponton megcsillanó pászmáiból összeálló elegáns festményein selymes bőrű lánykák, gyöngyházfényben tündöklő, alig eltakart keblek tűnnek fel (az 1850-ben készült Lányok bál után című festmény erotikus felhangját csak fokozza, hogy a lustán heverésző/álmodozó lányok előtt "erkölcstelen témájú" metszetlapok hevernek), s a részletek néha oly pontosak és naturalisztikusak, hogy a figyelmes szemlélő (például a Vörös szakállas férfi arcképén) akár a dús pofaszőrzet szálait is megszámlálhatja. Borsosnak köszönhető az általános iskolai tankönyvekben kötelezően reprodukált Nemzetőr portré (1848), az elképesztően szép és élő tekintetű Női arckép csipkebetétes ruhában (1855) vagy a talányos Libanoni emír (1843 - lásd képünket), de olyan már-már giccsbe forduló képtípusok reinkarnációja is, mint a negédes és bájolgó Galambposta (1861).

A korábbi szakirodalom Borsos gyengébb műveit 1860 körülre datálta, s mintegy a festői kifáradás jeleként értelmezte, továbbá ezzel indokolta, hogy végképp felhagyva a festéssel Bécsből hazaköltözött Budapestre, majd Doctor Alberttal beindította fényképészeti vállalkozását a Nemzeti Múzeum körül akkoriban kialakuló Palota-negyed melletti füvészkertben, a mai egyetemi épületek helyén. Az ok ennél összetettebb: a gazdasági válság miatt megfogyatkozó bőkezű megrendelők helyébe a képre éhes polgárság lépett - kiszolgálásukra pedig sorra nyíltak a fotóműtermek a világ nagyvárosaiban. Budapesten nemcsak a festészeti végzettségű Borsos nyitott fényképészszalont - megtette már ezt korábban Barabás is -, s e képzőművészek teremtették meg a festői fotográfia műfaját. Borsosék gyorsan fejlődő üzleti vállalkozása elsősorban az úgynevezett vizitkártyákon alapult (a megrendelők általában tizenkét darabot rendeltek álló/ülő, egész vagy félalakos portréikból, melyeket aztán eljuttattak a népes rokonságnak), de szabadalmaztattak egy speciális montázstechnikát, és igen korán készítettek lovasportrét, utcaképet, majd "riportfotót" is a Bazilika összeomlott tornyáról. Legnagyobb "dobásuk" kétségkívül az 1867-es országgyűlési album összeállítása volt: az ő műtermük volt a legközelebb az akkori alsó-, illetve felsőház épületéhez. Az album képein ott sorakozik a képviselő Jókai, a fess Andrássy Gyula gróf - akit a korabeli pletyka Sisivel hozott hírbe -, báró Podmaniczky Frigyes gavallér és nőcsábász - aki nemsokára felcseréli hírhedt viszonyait egyetlen szerelemre, és "Budapest vőlegénye" lesz - vagy az elképesztő, több ágbogra szétváló, dús szakállat viselő gróf Festetics György. Láthatunk báli ruhába öltöztetett, unatkozó kislányokat, ismert embereket (a színész Lisznyait vagy Liszt Ferencet) - közel kétszáz darabot Borsos majd negyvenezer felvételéből. Ennyi negatívot "örökölt" tőle a lánya, amikor a művész 1877-ben, lezárva fotóspályafutását jelképes összegért átadta neki a műtermét. A hagyatékban a fényképezőgépeken, a kirakatszekrényeken, a berendezési tárgyakon (háttereken, műtermi bútorokon), a másolókereteken, a retusálóeszközökön és a bélyegzőgépeken kívül tizenkét darab vas fejtámasz is szerepelt. Ezekre támaszkodtak a hajdani pofaszakállas urak és gyöngyházkeblű nők - hogy mozdulatlanul kibírják, amíg megörökítik őket az utókornak.

Magyar Nemzeti Galéria, megtekinthető október 25-ig.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.