Kiállítás - Túlélők - Filmes átjáró a múltba - A magyar némafilm

  • Bori Erzsébet
  • 2011. augusztus 25.

Zene

Amit a Műcsarnokban láttam, több mint ígéretes. Pedig ez a kiállítás egyelőre csak ízelítőt ad abból, mi minden lesz majd elérhető digitalizált formában - remélhetőleg a neten is -, ha egyszer felszárnyal a 2008-ban indult, a mozgóképes leletmentést és az uniós országok filmarchívumainak együttműködését célzó European Film Gateway projekt.

Amit a Műcsarnokban láttam, több mint ígéretes. Pedig ez a kiállítás egyelőre csak ízelítőt ad abból, mi minden lesz majd elérhető digitalizált formában - remélhetőleg a neten is -, ha egyszer felszárnyal a 2008-ban indult, a mozgóképes leletmentést és az uniós országok filmarchívumainak együttműködését célzó European Film Gateway projekt.

A régi magyar filmek elképesztően gazdag és - akármilyen hihetetlen - a mai napig bővülő anyagáról van szó, dacára annak, hogy az extrémül veszélyeztetett, öngyulladásra hajlamos nitrók túlnyomó többsége (bő 90 százaléka!) megsemmisült az idők során. Volt miből veszítenünk: néhány hónappal Franciaország után nálunk is bemutatkozott a közönségnek a Lumiére fivérek nagy találmánya; a századfordulón gombamód szaporodó mozik eleinte külföldi filmeket vetítettek, de hamarosan a gyártócégek is burjánzásnak indultak.

A hazai gyártásnak nagy lökést adott a világháború, mert jórészt elapadtak a külföldi források, ám nőttön-nőtt a közönségigény. A minden más tekintetben katasztrofális háborúból egyetlen téren jött ki győztesként Magyarország: a filmgyártásban. Bár 1920 körül sok jó nevű rendező és mozis szakelem emigrált, ez sem akadályozhatta meg, hogy a két háború közti "fehér telefonos" magyar filmkomédia fogalommá váljon. A nagy boltokat a hang bejövetele előtt csináltuk, amikor csak az inzerteket kellett cserélni a külföldi forgalmazáshoz, de az élelmes gyártók a hangosfilm ökonomikus előállításának is megtalálták a módját: csak a színészeket kellett utaztatni ahhoz, hogy ugyanaz a stáb ugyanazokban a díszletekben felvegye ugyanannak a sztorinak a német, olasz, magyar stb. nyelvű változatát. (Az amerikai szakszervezetisek kardjukba dőltek volna ennek hallatán.)

Az EFG projekt már eddig is hozott találatokat, Balogh Gyöngyi némafilmszakértő a szomszédos interjúban a legújabb sikersztori, Kertész Mihály megkerült és felújított 1917-es mozidarabja kapcsán elmeséli, hogyan lehet még mindig rábukkanni elveszettnek hitt tekercsekre. Az utolsó hajnalból egyelőre csak az idehaza megőrzött részlet látható a Műcsarnok kiállítását kísérő vetítések egyikén, de rövidesen a teljes film is megérkezik Amszterdamból. A múzeumlátogatást érdemes tehát a vetítési napokra időzíteni (a részletes program a Műcsarnok és a Filmintézet honlapján is elérhető).

A főattrakció a korabeli moziplakátok és standfotók gyűjteménye, amelyet multimédiás terminálok, illetve a néma- és a korai hangosfilm legnagyobb hazai sztárjainak fotói egészítenek ki. Az országos kedvencek, mint Blaha Lujza, Csortos Gyula, a Bajor meg a Fedák mellett itt vannak a világhíres rendezők és színészek is: Putty Lia (Lya de Putty; akiért Liza Minnelli úgy rajong a Kabaréban) és Bánky Vilma (aki a szívdöglesztő Rudolph Valentino oldalán domborított A sejk fia című korai blockbusterben) és persze Olt Arisztid művésznéven minden idők leghíresebb magyarja, Lugosi Béla - most kéne sürgősen követelni, hogy kapjon végre utcát, teret, szobrot, amíg tombol aldermanjainkban az átkeresztelési furor.

A standfotók zseniálisak: egy 3-4 darabos sorozat láttán már-már megképzik előttünk az egész film, például Garas Márton 1915-ös Tetemrehívása, amely mi másról is szólhatna, mint hogy a radványi sötét erdőben halva találják Bárczi Benőt, a villogó szemű Berky Lili pedig ki mást adhatna benne, mint Kund Abigélt.

Műcsarnok, megtekinthető: 2011. szeptember 25-ig, kedd-vasárnap 10-18 óráig, csütörtökön 20 óráig

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.