Koncert - Jó stratégaként - Caribou a Gödörben

Ha egyszer erőnek erejével arra kényszerítenének, hogy egyetlen ember munkásságával jellemezzük a lábunk alól éppen kiszaladó évtized pop/rock/elektronikus zenéjét (mármint az izgalmasabb részét), akkor nyugodtan vegyük elő Dan Snaith dolgait, s legott megtaláljuk bennük a szükséges illusztrációk javát. A Kanadából származó, az ottani (egyik számában is megörökített) Dundasban felcseperedő Snaith már tanulmányaival is jelezte az absztrakcióra való hajlamát ("civilben" matematikus), de a zene nyelvén is legalább ilyen pontosan tudja kifejezni magát.

Első művészneveként (2005-ig) a Manitobát használta - míg egy pofátlan s látnivalóan unatkozó/irigykedő szociopata röhejes névhasználati ürüggyel el nem perelte tőle. A kényszerű névváltoztatás idővel mintha a zenéi stílusára, hangulatára is hatással lett volna. Az ő esetében nem igazán szabadna a fejlődés szót használni (már a korai Manitoba-zenék is remek darabok), de annyi biztos, hogy az idei Swim albummal valamit nagyon eltalált Snaith. A sok évtizedes pszichedelikus zenei hagyományból, az örök revivalt élő kraut-örökségből, kortárs és klasszikus elektronikus (részben tánc-) zenékből, folkból, gitárpopból és ki tudja, még miből építkező zenéje különös feszességgel szólalt meg - a 4/4-es organikus house-számokat gátlástalanul használják is szettjeikben a rokon lelkű lemezlovasok. (Amúgy Snaith munkásságában ez sem előzmény nélkül való: elég csak a Mr. Scruff Sweetsmoke-jához készült 2003-as Manitoba-remixet meghallgatni, nyomban leviszi a fejünket).

S ha aggódtunk azon, hogy miként szólal meg mindez a Gödörben (ahová az NVC partiszervező brigád Selected Sounds sorozatának nyitányaként kerültek a kanadaiak), hát feleslegesen tettük: az élőben kvartettként működő Caribou egyértelmű pontot tett a kérdőjelek helyére. A mezítlábas dobos (Brad Weber) és a vokált is vállaló basszer (John Schmersal) ritka erős ritmusszekciót alkot - pláne, ha dobjain csatlakozik hozzájuk az amúgy a mikrofont vagy változatos kütyüjeit bűvölő Snaith is. Utóbbi elfoglaltságát vállvetve végezte az amúgy gitárra szakosodott Ryan Smithszel: a kellő mennyiségben és minőségben elénk gördített elektronikus hangszőnyeg rendre remekül harmonizált a hagyományos instrumentumok keltette örvényléssel. A természetesen a Swimre épülő programot sikerült oly módon tagolni, hogy az átmenetek szinte észrevehetetlenek maradtak, ugyanakkor csupán nagy néha érezhettük azt, hogy leülne a koncert - ám ilyenkor is csak az derült ki, milyen ügyesen altatja a játékot a Caribou, hogy azután jó stratégaként újra és újra támadásba lendüljön. A koncert első felében egy modern shoegazer/krautrock zenekar szólalt meg, fél órával később meg már egy élőzenés space-diszkó formáció pszichedelikus, repetitív tánczenéjére ráztunk. A viszonylag szűkre szabott alapprogramot megkoronázó ráadásban azután megvolt minden, amit az ugrálni vágyó tömeg kívánt: savazás, kipörgés, hipnotikus törzsi ritmusok - igazi transz, élő rave/technó (nem csak) haladóknak.

Gödör Klub, december 2.