koncert - PENNYWISE

Húsz évnek kellett eltelnie, hogy a kultikus kaliforniai punkbagázs végre betegye hozzánk a lábát, és ebben nem kis szerepe lehetett a zenekar új énekesének, aki nem más, mint Téglás Zoltán, az Ignite frontembere, aki Csihar Attila mellett a legismertebb magyar figura a nemzetközi rockszakmában. A Dürert megtöltő embertömeg egy része ebből következően láthatóan nem azok közül a ma már késő húszas, kora harmincas arcok közül került ki, akik a kilencvenes évek közepén a Green Day és az Offspring MTV-s nyomatásának köszönhetően kattantak rá a műfajra, és ástak tovább az olyan második generációs, ma már szintén veteránnak számító punkbrigádok irányába, mint az MxPx, a NOFX, a Rancid vagy éppen a Pennywise. Ezen az estén gyorsan kiderült, hogy a Dürerben még mindig nem sikerül egészséges koncerthangzást összehozni, és ez a nyitó A Wilhelm Scream után a sorban második, egyébként csodálnivalóan okos new school hardcore-punkot nyomató Strike Anywhere-től is elvette a kedvet - és a Pennywise is csak úgy tudott megszólalni, mintha háromcentis plexifal mögül szűrődne elő halkan, tompán és erőtlenül a muzsika.

Húsz évnek kellett eltelnie, hogy a kultikus kaliforniai punkbagázs végre betegye hozzánk a lábát, és ebben nem kis szerepe lehetett a zenekar új énekesének, aki nem más, mint Téglás Zoltán, az Ignite frontembere, aki Csihar Attila mellett a legismertebb magyar figura a nemzetközi rockszakmában. A Dürert megtöltõ embertömeg egy része ebbõl következõen láthatóan nem azok közül a ma már késõ húszas, kora harmincas arcok közül került ki, akik a kilencvenes évek közepén a Green Day és az Offspring MTV-s nyomatásának köszönhetõen kattantak rá a mûfajra, és ástak tovább az olyan második generációs, ma már szintén veteránnak számító punkbrigádok irányába, mint az MxPx, a NOFX, a Rancid vagy éppen a Pennywise.

Ezen az estén gyorsan kiderült, hogy a Dürerben még mindig nem sikerül egészséges koncerthangzást összehozni, és ez a nyitó A Wilhelm Scream után a sorban második, egyébként csodálnivalóan okos new school hardcore-punkot nyomató Strike Anywhere-tõl is elvette a kedvet - és a Pennywise is csak úgy tudott megszólalni, mintha háromcentis plexifal mögül szûrõdne elõ halkan, tompán és erõtlenül a muzsika. Ami azért sajnálatos, mert a megdöbbentõen nagydarab gitáros, Fletcher Dragge és a negyvenen túl is imádnivaló lelkesedéssel éneklõ-konferáló Téglás Zoli által vezetett Pennywise tökéletes koncertgépezetként játszott. Azt már csak a kukacoskodás mondatja velem, hogy az eredeti énekes, Jim Lindberg surmóbb orgánumával az agyba égett énektémákat azért furcsa volt hallani az iskolázott hangú Zoli tolmácsolásában, a közönség nagy részének viszont láthatóan nem volt ezzel gondja, az A csitári hegyek alatt Ignite által is feldolgozott verziójára pedig a koncert végén konkrétan ellepték a színpadot, és ez már majdnem olyan volt, mint amilyen egy húsz évvel ezelõtti Pennywise-klubkoncert lehetett.

Dürer-kert, április 30.

****