könyv - ALEXANDER STEELE (SZERK.): KEZDÕ ÍRÓK KÉZIKÖNYVE

  • Benedek Szabolcs
  • 2010. május 20.

Zene

Irodalmi nemzet vagyunk, mi több, sokak szerint a kortárs magyar irodalom rég nem látott módon prosperál, nem véletlen hát, hogy boldog-boldogtalan író akar lenni, és se szeri, se száma az íróiskoláknak. A keresletet a piac alig győzi kielégíteni, mindezek tükrében viszont furának tűnik, hogy nálunk mindeddig hiányzott a nebulók tudásszomját kielégítő írásos oktatási anyag.
Irodalmi nemzet vagyunk, mi több, sokak szerint a kortárs magyar irodalom rég nem látott módon prosperál, nem véletlen hát, hogy boldog-boldogtalan író akar lenni, és se szeri, se száma az íróiskoláknak. A keresletet a piac alig gyõzi kielégíteni, mindezek tükrében viszont furának tûnik, hogy nálunk mindeddig hiányzott a nebulók tudásszomját kielégítõ írásos oktatási anyag. Persze mások mellett John Braine, Milan Kundera és Mario Vargas Llosa is elmondta már, hogy miként írjunk regényt, ám az õ mûveik inkább tekinthetõk eszszéknek, mint tanulási segédletnek. Az Alexander Steele szerkesztésében megjelent Kezdõ írók kézikönyve - amely az amerikai Gotham Irodalmi Mûhely oktatóinak tanulmányait tartalmazza - azonban egyértelmûen a tankönyvi státust célozza meg.

A kötet végigveszi a szereplõk és a nézõpont kiválasztásától kezdve a cselekmény formálásán át az átírás szükségességéig mindazt, ami egy novella vagy egy regény megalkotása közben technikai kérdésként fölmerül. Alapvetõ állítása, hogy az írás egy szakma, azaz fõbb fogásai elsajátíthatók csakúgy, mint mondjuk az asztalosságnak. Aki ezzel egyetért, bizonyára sokat tanulhat ebbõl a könyvbõl - kérdés, hogy mi van azokkal, akik a benne szereplõ tézisekre anélkül is rég rájöttek, hogy részt vettek volna egy efféle tanfolyamon. Persze nem mindenki lehet zsigerbõl író, azt azonban talán leszögezhetjük (és ezzel a Gotham oktatói is egyetértenek), hogy az írást az olvasásból lehet a legjobban megtanulni. Különben afféle rendszerezõ összefoglalónak megteszi, bár a nálunk nem annyira érvényes fejezeteket (például az irodalmi ügynökökrõl szólót) lehetett volna a magyar kiadáshoz "honosítani". A Függelékben közölt Raymond Carver-novella viszont kiváló.

Fordította: Sári B. László. Alexandra, 2010, 312 oldal, 2699 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.