könyv - ALEXANDER STEELE (SZERK.): KEZDÕ ÍRÓK KÉZIKÖNYVE

  • Benedek Szabolcs
  • 2010. május 20.

Zene

Irodalmi nemzet vagyunk, mi több, sokak szerint a kortárs magyar irodalom rég nem látott módon prosperál, nem véletlen hát, hogy boldog-boldogtalan író akar lenni, és se szeri, se száma az íróiskoláknak. A keresletet a piac alig győzi kielégíteni, mindezek tükrében viszont furának tűnik, hogy nálunk mindeddig hiányzott a nebulók tudásszomját kielégítő írásos oktatási anyag.
Irodalmi nemzet vagyunk, mi több, sokak szerint a kortárs magyar irodalom rég nem látott módon prosperál, nem véletlen hát, hogy boldog-boldogtalan író akar lenni, és se szeri, se száma az íróiskoláknak. A keresletet a piac alig gyõzi kielégíteni, mindezek tükrében viszont furának tûnik, hogy nálunk mindeddig hiányzott a nebulók tudásszomját kielégítõ írásos oktatási anyag. Persze mások mellett John Braine, Milan Kundera és Mario Vargas Llosa is elmondta már, hogy miként írjunk regényt, ám az õ mûveik inkább tekinthetõk eszszéknek, mint tanulási segédletnek. Az Alexander Steele szerkesztésében megjelent Kezdõ írók kézikönyve - amely az amerikai Gotham Irodalmi Mûhely oktatóinak tanulmányait tartalmazza - azonban egyértelmûen a tankönyvi státust célozza meg.

A kötet végigveszi a szereplõk és a nézõpont kiválasztásától kezdve a cselekmény formálásán át az átírás szükségességéig mindazt, ami egy novella vagy egy regény megalkotása közben technikai kérdésként fölmerül. Alapvetõ állítása, hogy az írás egy szakma, azaz fõbb fogásai elsajátíthatók csakúgy, mint mondjuk az asztalosságnak. Aki ezzel egyetért, bizonyára sokat tanulhat ebbõl a könyvbõl - kérdés, hogy mi van azokkal, akik a benne szereplõ tézisekre anélkül is rég rájöttek, hogy részt vettek volna egy efféle tanfolyamon. Persze nem mindenki lehet zsigerbõl író, azt azonban talán leszögezhetjük (és ezzel a Gotham oktatói is egyetértenek), hogy az írást az olvasásból lehet a legjobban megtanulni. Különben afféle rendszerezõ összefoglalónak megteszi, bár a nálunk nem annyira érvényes fejezeteket (például az irodalmi ügynökökrõl szólót) lehetett volna a magyar kiadáshoz "honosítani". A Függelékben közölt Raymond Carver-novella viszont kiváló.

Fordította: Sári B. László. Alexandra, 2010, 312 oldal, 2699 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.