könyv - ALEXANDER STEELE (SZERK.): KEZDÕ ÍRÓK KÉZIKÖNYVE

  • Benedek Szabolcs
  • 2010. május 20.

Zene

Irodalmi nemzet vagyunk, mi több, sokak szerint a kortárs magyar irodalom rég nem látott módon prosperál, nem véletlen hát, hogy boldog-boldogtalan író akar lenni, és se szeri, se száma az íróiskoláknak. A keresletet a piac alig győzi kielégíteni, mindezek tükrében viszont furának tűnik, hogy nálunk mindeddig hiányzott a nebulók tudásszomját kielégítő írásos oktatási anyag.
Irodalmi nemzet vagyunk, mi több, sokak szerint a kortárs magyar irodalom rég nem látott módon prosperál, nem véletlen hát, hogy boldog-boldogtalan író akar lenni, és se szeri, se száma az íróiskoláknak. A keresletet a piac alig gyõzi kielégíteni, mindezek tükrében viszont furának tûnik, hogy nálunk mindeddig hiányzott a nebulók tudásszomját kielégítõ írásos oktatási anyag. Persze mások mellett John Braine, Milan Kundera és Mario Vargas Llosa is elmondta már, hogy miként írjunk regényt, ám az õ mûveik inkább tekinthetõk eszszéknek, mint tanulási segédletnek. Az Alexander Steele szerkesztésében megjelent Kezdõ írók kézikönyve - amely az amerikai Gotham Irodalmi Mûhely oktatóinak tanulmányait tartalmazza - azonban egyértelmûen a tankönyvi státust célozza meg.

A kötet végigveszi a szereplõk és a nézõpont kiválasztásától kezdve a cselekmény formálásán át az átírás szükségességéig mindazt, ami egy novella vagy egy regény megalkotása közben technikai kérdésként fölmerül. Alapvetõ állítása, hogy az írás egy szakma, azaz fõbb fogásai elsajátíthatók csakúgy, mint mondjuk az asztalosságnak. Aki ezzel egyetért, bizonyára sokat tanulhat ebbõl a könyvbõl - kérdés, hogy mi van azokkal, akik a benne szereplõ tézisekre anélkül is rég rájöttek, hogy részt vettek volna egy efféle tanfolyamon. Persze nem mindenki lehet zsigerbõl író, azt azonban talán leszögezhetjük (és ezzel a Gotham oktatói is egyetértenek), hogy az írást az olvasásból lehet a legjobban megtanulni. Különben afféle rendszerezõ összefoglalónak megteszi, bár a nálunk nem annyira érvényes fejezeteket (például az irodalmi ügynökökrõl szólót) lehetett volna a magyar kiadáshoz "honosítani". A Függelékben közölt Raymond Carver-novella viszont kiváló.

Fordította: Sári B. László. Alexandra, 2010, 312 oldal, 2699 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”