könyv - Guillermo del Toro - Chuck Hogan: A kór

  • Ruprech Dániel
  • 2011. február 24.

Zene

Az érzelmes Cronos és az akciódús Penge 2. után Guillermo del Toro filmrendező - társulva a Tolvajok városa írójával, Chuck Hogannel - harmadszor, ezúttal könyvformában (sőt egyből egy trilógiával) nyúlt a vámpírtematikához. A vírusként terjedő vámpirizmussal és ennek biológiai magyarázataival A kór sci-fi alapokat ötvöz - táplálkozva Richard Matheson Legenda vagyok című regényéből - a horrorban gyökerező vámpírképpel, melyet az ősvérszívó, Sardu testesít meg (egyelőre).
Az érzelmes Cronos és az akciódús Penge 2. után Guillermo del Toro filmrendezõ - társulva a Tolvajok városa írójával, Chuck Hogannel - harmadszor, ezúttal könyvformában (sõt egybõl egy trilógiával) nyúlt a vámpírtematikához. A vírusként terjedõ vámpirizmussal és ennek biológiai magyarázataival A kór sci-fi alapokat ötvöz - táplálkozva Richard Matheson Legenda vagyok címû regényébõl - a horrorban gyökerezõ vámpírképpel, melyet az õsvérszívó, Sardu testesít meg (egyelõre). Az óceánon koporsójában átkelt "Mestert" vámpírrá alakuló emberek és felszínre menekülõ patkányok kísérik New York-i körútján, miközben alig páran ismerik csak fel egy gyorsan fertõzõ, különös tüneteket produkáló betegség (vérszívásra alkalmas csáp kifejlõdése, zombiszerûség, feltámadás a halálból) igazi jelentését. Ám egy Van Helsing-szerû, jócskán nyolcvan felett járó professzor (aki hosszú idõ óta készül e találkozásra) két epidemiológus és egy patkányirtó elsõ ránézésre kissé furcsa, de egészen ütõképes csapata felveszi a harcot a szörnyû járvány terjedésével.

Del Toro és Hogan újraválogatta a felhasználandó, illetve eldobandó motívumokat - így megmaradt a napfény és az ezüst gyilkos fegyverként, de eltûnt a vallási szimbólumok, valamint a fokhagyma védereje, Sardu pedig egy hatalmas, "förtelmes és természetfeletti" sötét alak lett, akit nem igazán jellemez Drakula erotikus csábereje -, de a vámpírmitológiát nem sokkal bõvítették - legalábbis eddig. Ezzel együtt egy földet ért, de teljesen sötét és néma repülõgéppel, valamint titokzatos módon elhunyt utasaival egész izgalmasan veszi kezdetét a könyv. Miután azonban az egymás mellett futó szálak kezdenek összeérni, a fontosabb kérdésekre nagyjából az ismert válaszokat kapjuk, a rejtély helyét pedig a mindig hasonlóképpen ismétlõdõ akciók veszik át, a regény jócskán veszít érdekességébõl.

Fordította: Molnár Edit. Könyvmolyképzõ, 2010, 592 oldal, 3999 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.