könyv - Guillermo del Toro - Chuck Hogan: A kór

  • Ruprech Dániel
  • 2011. február 24.

Zene

Az érzelmes Cronos és az akciódús Penge 2. után Guillermo del Toro filmrendező - társulva a Tolvajok városa írójával, Chuck Hogannel - harmadszor, ezúttal könyvformában (sőt egyből egy trilógiával) nyúlt a vámpírtematikához. A vírusként terjedő vámpirizmussal és ennek biológiai magyarázataival A kór sci-fi alapokat ötvöz - táplálkozva Richard Matheson Legenda vagyok című regényéből - a horrorban gyökerező vámpírképpel, melyet az ősvérszívó, Sardu testesít meg (egyelőre).
Az érzelmes Cronos és az akciódús Penge 2. után Guillermo del Toro filmrendezõ - társulva a Tolvajok városa írójával, Chuck Hogannel - harmadszor, ezúttal könyvformában (sõt egybõl egy trilógiával) nyúlt a vámpírtematikához. A vírusként terjedõ vámpirizmussal és ennek biológiai magyarázataival A kór sci-fi alapokat ötvöz - táplálkozva Richard Matheson Legenda vagyok címû regényébõl - a horrorban gyökerezõ vámpírképpel, melyet az õsvérszívó, Sardu testesít meg (egyelõre). Az óceánon koporsójában átkelt "Mestert" vámpírrá alakuló emberek és felszínre menekülõ patkányok kísérik New York-i körútján, miközben alig páran ismerik csak fel egy gyorsan fertõzõ, különös tüneteket produkáló betegség (vérszívásra alkalmas csáp kifejlõdése, zombiszerûség, feltámadás a halálból) igazi jelentését. Ám egy Van Helsing-szerû, jócskán nyolcvan felett járó professzor (aki hosszú idõ óta készül e találkozásra) két epidemiológus és egy patkányirtó elsõ ránézésre kissé furcsa, de egészen ütõképes csapata felveszi a harcot a szörnyû járvány terjedésével.

Del Toro és Hogan újraválogatta a felhasználandó, illetve eldobandó motívumokat - így megmaradt a napfény és az ezüst gyilkos fegyverként, de eltûnt a vallási szimbólumok, valamint a fokhagyma védereje, Sardu pedig egy hatalmas, "förtelmes és természetfeletti" sötét alak lett, akit nem igazán jellemez Drakula erotikus csábereje -, de a vámpírmitológiát nem sokkal bõvítették - legalábbis eddig. Ezzel együtt egy földet ért, de teljesen sötét és néma repülõgéppel, valamint titokzatos módon elhunyt utasaival egész izgalmasan veszi kezdetét a könyv. Miután azonban az egymás mellett futó szálak kezdenek összeérni, a fontosabb kérdésekre nagyjából az ismert válaszokat kapjuk, a rejtély helyét pedig a mindig hasonlóképpen ismétlõdõ akciók veszik át, a regény jócskán veszít érdekességébõl.

Fordította: Molnár Edit. Könyvmolyképzõ, 2010, 592 oldal, 3999 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.