Az érzelmes
Cronos és az akciódús
Penge 2. után Guillermo del Toro filmrendezõ - társulva a
Tolvajok városa írójával, Chuck Hogannel - harmadszor, ezúttal könyvformában (sõt egybõl egy trilógiával) nyúlt a vámpírtematikához. A vírusként terjedõ vámpirizmussal és ennek biológiai magyarázataival
A kór sci-fi alapokat ötvöz - táplálkozva Richard Matheson
Legenda vagyok címû regényébõl - a horrorban gyökerezõ vámpírképpel, melyet az õsvérszívó, Sardu testesít meg (egyelõre). Az óceánon koporsójában átkelt "Mestert" vámpírrá alakuló emberek és felszínre menekülõ patkányok kísérik New York-i körútján, miközben alig páran ismerik csak fel egy gyorsan fertõzõ, különös tüneteket produkáló betegség (vérszívásra alkalmas csáp kifejlõdése, zombiszerûség, feltámadás a halálból) igazi jelentését. Ám egy Van Helsing-szerû, jócskán nyolcvan felett járó professzor (aki hosszú idõ óta készül e találkozásra) két epidemiológus és egy patkányirtó elsõ ránézésre kissé furcsa, de egészen ütõképes csapata felveszi a harcot a szörnyû járvány terjedésével.
Del Toro és Hogan újraválogatta a felhasználandó, illetve eldobandó motívumokat - így megmaradt a napfény és az ezüst gyilkos fegyverként, de eltûnt a vallási szimbólumok, valamint a fokhagyma védereje, Sardu pedig egy hatalmas, "förtelmes és természetfeletti" sötét alak lett, akit nem igazán jellemez Drakula erotikus csábereje -, de a vámpírmitológiát nem sokkal bõvítették - legalábbis eddig. Ezzel együtt egy földet ért, de teljesen sötét és néma repülõgéppel, valamint titokzatos módon elhunyt utasaival egész izgalmasan veszi kezdetét a könyv. Miután azonban az egymás mellett futó szálak kezdenek összeérni, a fontosabb kérdésekre nagyjából az ismert válaszokat kapjuk, a rejtély helyét pedig a mindig hasonlóképpen ismétlõdõ akciók veszik át, a regény jócskán veszít érdekességébõl.
Fordította: Molnár Edit. Könyvmolyképzõ, 2010, 592 oldal, 3999 Ft
***
