könyv - KOVÁCS GÁBOR ÉS VÉTEK GYÖRGY: SÖRTÉKA

  • Babiczky Tibor
  • 2009. február 19.

Zene

Lángoktól ölelt kis országunkban, nyugodtan kimondhatjuk, a sörnek nincs becsülete. Hol vannak már Krúdy keserédes futamai a habról és a krigliről? A sör nálunk elproletárosodott.
Lángoktól ölelt kis országunkban, nyugodtan kimondhatjuk, a sörnek nincs becsülete. Hol vannak már Krúdy keserédes futamai a habról és a kriglirõl? A sör nálunk elproletárosodott. És ebben a folyamatban még a rendszerváltás sem hozott változást. Sõt: a hazai sörgyártók lassan már húsz éve képtelenek elszakadni a bunkó férfisovinizmustól. Egy magyar sörreklám többet árt a sör megítélésének, mint amennyit bármilyen brüsszeli vagy amszterdami díj emel rajta.

Ki beszél már arról, hogy - a borhoz hasonlóan - a sör is szakrális ital volt? Hogy azokon a vidékeken (értsd: északon és a Németalföldön), ahol nem kedvezett az éghajlat a bortermelésnek, sörrel áldoztak a templomokban? Hogy ilyen egyszerû a szerzetesrendi sörök keletkezésének története?

Nos, mégiscsak vannak még talpon a vidéken: a felejthetetlen Maláta Magazin egykori oszlopai, Kovács Gábor és Vétek György - számtalan sörútikalauz után - újabb hiánypótló mûvet tett le az asztalra. A Sörtéka a sörfõzés történetén keresztül (végigkísérvén a sör elkészültének folyamatát) áttekinti az egyes országok sörkínálatát. Megtudhatjuk, mi az a komlózás, hogy mitõl ászok az ászok, vagy éppen, hogy hogyan is szól pontosan a sokat emlegetett bajor sörtisztasági törvény. A kötet külön fejezetet szentel a sörkóstolásnak, végül pedig bemutatja a hazai söröskorsógyûjtõket és gyûjteményeiket. A kiadvány végén külön sörlexikon is található. Kovács Gábor és Vétek György stílusa kiteljesíti a Sörtéka értékeit: hangjuk anekdotázós, írásaik mégis informatívak, alaposak, és minden sorukból árad a sör szeretete. A kötet bõséges képanyagát jó ízléssel válogatták, a szerkesztés precíz, a tördelés kiváló. Végezetül egy hiányosságról is: egy tartalomjegyzék és egy tárgymutató nagyon jót tett volna a könyvnek (meg az olvasónak is). Mit mondhatnék még? Egészségünkre!

Aréna Kiadó, 2008, 352 oldal, 4490 Ft

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.