könyv - Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Zene

Az Elsők és utolsók már sokadik magyarul megjelenő kötete Ulickajának. Keserédes élettörténetek, nőkről szóló édesbús mesék olvashatók benne éppúgy, ahogy az eddigiek során megszokhattuk, ezúttal azonban novellák formájában. Egymásba csúszó helyszíneken, több alkalommal is felbukkanó szereplőkkel, itt-ott már-már kisregényekké összefonódó, máshol újra önálló szálakra bomló történetekből épül fel a kötet, hasonlóságukban különböző és minden különbözőségükben mégis elképesztően hasonló nőalakok ünnepeiből és hétköznapjaiból.
Az Elsõk és utolsók már sokadik magyarul megjelenõ kötete Ulickajának. Keserédes élettörténetek, nõkrõl szóló édesbús mesék olvashatók benne éppúgy, ahogy az eddigiek során megszokhattuk, ezúttal azonban novellák formájában.

Egymásba csúszó helyszíneken, több alkalommal is felbukkanó szereplõkkel, itt-ott már-már kisregényekké összefonódó, máshol újra önálló szálakra bomló történetekbõl épül fel a kötet, hasonlóságukban különbözõ és minden különbözõségükben mégis elképesztõen hasonló nõalakok ünnepeibõl és hétköznapjaiból. A novellával mint mûfajjal szemben felhozható szokásos kifogások - hogy mire belehelyezkednénk, vége szakad, és hogy vázlatosságában nem is tudhat eleget mondani - Ulickajánál elesnek; a kötetet leginkább a hangulata tartja össze, valami mindent megülõ vénasszonyok nyarás érzés, amibe belesimulnak a legszomorúbb és legabszurdabb sorsok is, és amiben nem is igazán érzékeljük az idõ múlását a 40-es évektõl a 90-es évekig, vagy a helyszínek változását a Szovjetuniótól Amerikáig.

A kötet talán legmeghatározóbb vonása, hogy a külvilág csak impresszionista, foltokból felfestett háttér, amelybõl kiléphetnek a nagyon gondosan és mégis könnyeden megrajzolt alakok: fontoskodó kislányok, megtört fiatal feleségek, naiv koldusok, fanyar és élveteg öregasszonyok. Születnek, elvegyülnek, kiválnak - és megint elvegyülnek: megkapó részleteik és kigondolhatatlan furcsaságaik ellenére is elfeledjük õket a kötet végére - elsõk és utolsók összemosódnak, sõt elsõség és utolsóság jelentését veszti.

Értékelés, ítélet nincs, nem is érezzük szükségét, de a kötet végére a változatosság már kicsit untató egyformasággá válik. Olyan ez a könyv, mint a nõalakjai: szép, szeretjük, de a súlytalansága miatt nagyon hamar el is felejtjük azután. Egy délutánra azért tökéletes, ha többre nem is elég.

Fordította: Goretity József. Magvetõ, 2010, 452 oldal, 3690 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.