könyv - Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Zene

Az Elsők és utolsók már sokadik magyarul megjelenő kötete Ulickajának. Keserédes élettörténetek, nőkről szóló édesbús mesék olvashatók benne éppúgy, ahogy az eddigiek során megszokhattuk, ezúttal azonban novellák formájában. Egymásba csúszó helyszíneken, több alkalommal is felbukkanó szereplőkkel, itt-ott már-már kisregényekké összefonódó, máshol újra önálló szálakra bomló történetekből épül fel a kötet, hasonlóságukban különböző és minden különbözőségükben mégis elképesztően hasonló nőalakok ünnepeiből és hétköznapjaiból.
Az Elsõk és utolsók már sokadik magyarul megjelenõ kötete Ulickajának. Keserédes élettörténetek, nõkrõl szóló édesbús mesék olvashatók benne éppúgy, ahogy az eddigiek során megszokhattuk, ezúttal azonban novellák formájában.

Egymásba csúszó helyszíneken, több alkalommal is felbukkanó szereplõkkel, itt-ott már-már kisregényekké összefonódó, máshol újra önálló szálakra bomló történetekbõl épül fel a kötet, hasonlóságukban különbözõ és minden különbözõségükben mégis elképesztõen hasonló nõalakok ünnepeibõl és hétköznapjaiból. A novellával mint mûfajjal szemben felhozható szokásos kifogások - hogy mire belehelyezkednénk, vége szakad, és hogy vázlatosságában nem is tudhat eleget mondani - Ulickajánál elesnek; a kötetet leginkább a hangulata tartja össze, valami mindent megülõ vénasszonyok nyarás érzés, amibe belesimulnak a legszomorúbb és legabszurdabb sorsok is, és amiben nem is igazán érzékeljük az idõ múlását a 40-es évektõl a 90-es évekig, vagy a helyszínek változását a Szovjetuniótól Amerikáig.

A kötet talán legmeghatározóbb vonása, hogy a külvilág csak impresszionista, foltokból felfestett háttér, amelybõl kiléphetnek a nagyon gondosan és mégis könnyeden megrajzolt alakok: fontoskodó kislányok, megtört fiatal feleségek, naiv koldusok, fanyar és élveteg öregasszonyok. Születnek, elvegyülnek, kiválnak - és megint elvegyülnek: megkapó részleteik és kigondolhatatlan furcsaságaik ellenére is elfeledjük õket a kötet végére - elsõk és utolsók összemosódnak, sõt elsõség és utolsóság jelentését veszti.

Értékelés, ítélet nincs, nem is érezzük szükségét, de a kötet végére a változatosság már kicsit untató egyformasággá válik. Olyan ez a könyv, mint a nõalakjai: szép, szeretjük, de a súlytalansága miatt nagyon hamar el is felejtjük azután. Egy délutánra azért tökéletes, ha többre nem is elég.

Fordította: Goretity József. Magvetõ, 2010, 452 oldal, 3690 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

"És zene mindörökké. Az mindig velem van"

  • Artner Sisso

Mit csinál ma a bő negyven éve létrejött Kampec Dolores zenekar? Például szombaton este koncertezik a Hunniában. Az együttes énekesét, Kenderesi Gabi előadóművészt, zeneszerzőt múltról és jelenről, buddhizmusról és zenéről kérdeztük.