A régi Omnia csomagolását idézõ borítójú könyv (nyilván emlékszünk a csésze kávét szervírozó, két kávébabból testet öltõ figurára) két önálló kötet, két nagyciklus lehetõségére utaló részre oszlik, melyek elnevezése (I. Könyv; II. Könyv) manírosnak tûnhetne föl, holott épp kézenfekvõsége, egyszerûsége elevenít fel korai hagyományokat. Az ajánlás Ady-parafrázisa is kettõs játékba kezd az egyébként több alkalommal megidézett költõelõd és a könyv szerkesztõje-hátlapszövegírója azonos keresztnevei révén. De az Ady-párhuzam nem áll meg itt, igaz, odáig talán nem ragadtatnám magam, mint a fülszövegíró Sopotnik Zoltán ("Itt a posztmodern Ady!"), ám az Új versekre való utalások egészen nyilvánvalónak tûnnek föl számomra például a ciklusok szerkezeti és tematikai allúzióiban, illetve a versnyelv is sok szempontból hasonlatos A. E. (veszélyesen) öntörvényû szimbolizmusához.
Pollágh versei korábbi kötetei tanúsága szerint is meglehetõsen sûrûek, szerzõjük a többféle jelentéslehetõség esélyeit, mûködõképességét rendre kipróbálja és kihasználja. Verssorai, képei frissek és zavarba ejtõen szépek; kedvelt-kedvenc szavait paradigmateremtési kedve hozza újra meg újra elõ, s ezek ismétlõdéseikben mindig más-más (szigorúan wittgensteini értelemben vett) nyelvjátékokat indítanak be.
Palimpszeszt-PRAE.HU, 2009, 108 oldal, 1790 Ft
*****
