könyv - ROBERT E. HOWARD: SOLOMON KANE TÖRTÉNETEI

  • - kg -
  • 2008. november 6.

Zene

Róla eddig csak keveset lehetett hallani, annál többet viszont Howard másik teremtményéről, Conanról. A kimmériai körül a tervezett új filmfeldolgozás okán nagy a susmus, de a közelmúltban a szálkásabb izomzatú és ideológiailag elkötelezettebb Kane is beindította a filmesek fantáziáját: bármely pillanatban beüthet a harcos puritánt rehabilitáló angol akciófilm James Purefoyjal a címszerepben.
Róla eddig csak keveset lehetett hallani, annál többet viszont Howard másik teremtményérõl, Conanról. A kimmériai körül a tervezett új filmfeldolgozás okán nagy a susmus, de a közelmúltban a szálkásabb izomzatú és ideológiailag elkötelezettebb Kane is beindította a filmesek fantáziáját: bármely pillanatban beüthet a harcos puritánt rehabilitáló angol akciófilm James Purefoyjal a címszerepben. A majdani filmkritikaíró szerencséje, hogy nem a premier hetében kell majd lázasan utánagugliznia Kane eredetének: a Tuan Kiadó még épp idejében jelentette meg Howard Kane-történeteit, beleértve néhány Kane-t megéneklõ verset és prózai kalandtöredéket is. A kötetbe foglalt írások alapján aligha férhet kétség Solomon Kane szélsõséges elmebeli állapotához. E lépten-nyomon lepuritánozott, elveiben és fellépõruhájában vallásos szigorúsággal eljáró férfiút valami gépies, minden izmát-idegszálát átható igazságtevési kényszer hajtja: Kane ûzött vadként járja be a rémtörténetek barokkosan megfestett tájait, s egyetlen útjába esõ igazságtalanságot sem hagyhat megtorlatlanul. És ez, a vérfürdõig vitt megtorlások gazdagon körített leírása az, amelyben Howard a mûfaj sajátos egyvelegét alkotta meg. A lovagiasság rugóira járó hõstípust hozta össze az ellenfele haláltusáját szenvtelenül szemlélõ praktikus gyilkos érzéketlenségével. A kalóz- és dzsungelromantika sûrûjében Howard elõtt nem volt szokás a vérontási technikák hidegen sportszerû elemzése - ez is olyasmi, amiért a kortárs képregényesek sokkal tartoznak a fiatalon elhunyt texasi fantasztának.

Fordította Szántai Zsolt. Tuan Kiadó, 355 oldal, 2490 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.