Könyv: Világ mozi (Vágvölgyi B. András: Neondélibáb)

Zene

Van egy érzés. Finom kis borzongás. Ne mondják, hogy csak emlék, hogy utoljára kiskamaszként élték át! Visszajár az. A moziból kifelé (volt) tapasztalható, az a jó benne, azon túl, hogy jó, hogy különösebb erőlködés nélkül észrevehető másokon, falkamelegséggel is bódít. Jön ki a gyerek, mindenre képes és szép, legyőzi mi ellene kel, és valaki annyira szereti, ahogy még senkit senki se, és ez könnyű, olyan csodálatosan könnyű. Másokon fölismerni e röpke állapotot, mondom, egyszerű: tekintet, amit Rejtő felhős mélabúként ír le, karmozgás, mi az általánostól annyiban tér el, hogy párhuzamos: együtt leng a jobb a ballal, mint egyébként soha. Még annyira sem kitartható, mint az orgazmus, és késleltetni se lehet: jön, ha mész. A felnőttek bírják a kocsiig a vetítőtől, de ott kitör, ha mindenáron képesíteni kell, ilyenkor olyanok vagytok, mint John Travolta a Ponyvaregényben, miután arcába tolta a mexikói specialitást. A kormány pilleként forog, a motor harap, akár a vadállat, körben behúzott nyakú mazsolák.
Van egy érzés. Finom kis borzongás. Ne mondják, hogy csak emlék, hogy utoljára kiskamaszként élték át! Visszajár az. A moziból kifelé (volt) tapasztalható, az a jó benne, azon túl, hogy jó, hogy különösebb erőlködés nélkül észrevehető másokon, falkamelegséggel is bódít. Jön ki a gyerek, mindenre képes és szép, legyőzi mi ellene kel, és valaki annyira szereti, ahogy még senkit senki se, és ez könnyű, olyan csodálatosan könnyű. Másokon fölismerni e röpke állapotot, mondom, egyszerű: tekintet, amit Rejtő felhős mélabúként ír le, karmozgás, mi az általánostól annyiban tér el, hogy párhuzamos: együtt leng a jobb a ballal, mint egyébként soha. Még annyira sem kitartható, mint az orgazmus, és késleltetni se lehet: jön, ha mész. A felnőttek bírják a kocsiig a vetítőtől, de ott kitör, ha mindenáron képesíteni kell, ilyenkor olyanok vagytok, mint John Travolta a Ponyvaregényben, miután arcába tolta a mexikói specialitást. A kormány pilleként forog, a motor harap, akár a vadállat, körben behúzott nyakú mazsolák.

A könyv, amiről beszélünk, szemben azzal, amit mondtam, hosszan tartja ki ezt a másállapotot, konkrétan ától cettig, igaz alig több mint százhúsz oldal. Mondhatnánk: gyerekség, de a vak is látná, irigység beszél belőlünk. Mondjuk kérdőn! Gyerekség? Megint egy úgymaradásemlékmű került elénk? Első ránézésre ez valós veszély. S föltárását Vágvölgyi pimasz, mert alig is álcázott csapdái nehezítik.

Ennyit mindenképpen el kellett mondanom, a kötelező rizsa előtt, tán így kitetszik: valamiért valóban fontos nekem. Ami a császáré, azt úgy is megette a fene: Vágvölgyi B. András, a Magyar Narancs (ez az az újság) elindítója, sokáig főszerkesztője, ma is egy közülünk, mondandóiért máshol is becsült, most volt olyan rendes, és nem sajtópublikációit söpörte kötetbe. Menjen mindenki a fenébe, ha baráti gesztust orront, ugyanakkor rögtön megbocsátok: nem istentől elrugaszkodott fikció egy olyan ország, ahol ilyesmire épül az irodalmi közcsevely. Hagyjuk, a csapdáknál tartottam.

Vágvölgyi prepotenciája csak a legnagyobbakkal mérhető, úgy tesz, mintha ő lenne Fenyő Miklós, leiratát előszóval nyitja. Itt az úgynevezett B moziról osztja az észt, ránk, de inkább saját magára enged egy finoman szólva is necces legendáriumot, ahogy csak ő tudja (rajta kívül legfeljebb Tamás Gáspár Miklós), a szükséges jegyzetapparátussal.

Senkit nem szólhatok meg, ha elhiszi neki, hogy a B movie valami nagy és csuda dolog, ami nélkül nincs nouvelle vague meg friss kenyér. Hát, persze. B movie nélkül maximum kereskedelmi televíziózás nem lenne, de inkább lenne az is. A B movie az, amit a Szív Tv nyomat, ha tetszik: az, amit a cigány húz, Fenyőség. Ez a nevezett Miklós, csőnadrág és hegyes cipő, a Kedilekkben agyba-főbe nyomják a dumát: hipp és hopp, afféle Csilicsala bácsiként hazudott egy világot úgy, hogy jó volt hallgatni. Ez szép teljesítmény: én mondjuk bírom. Ne nyalják be Vágvölgyinek, hogy efféle babérokra játszik, csak azért, mert megszámolható darab (9) bémozinak látszó tárgyat vezet elő változó terjedelemben, a megtévesztés olyan további patronjait sütögetve, mint a műfaji címkézés. Azt mondja new jack, western, indie, f-noir meg ami még eszébe jut, partizánfilm.

Nekem még az is belefér, hogy így is gondolja (persze nem). Nem kell megkapaszkodni: fenéket írt a szerző ide kilenc filmet, egyet se. Ez egy darab. Egy könyv.

Egy regény, hogy másnak mutatja magát a megszólalásig? Volt már ilyen. Nem is akármilyen.

De most (pláne a szerző életművét kicsit is ismerők) tényleg kapaszkodjanak meg: a könyv, amiről beszélünk, még csak nem is énregény, noha kétségtelenül egyes szám első személyűnek indul, csak nem mutatja, s ez veszélyes vállalat, könnyen maga alá temet mindenkit (kivált szerzőt).

Teljesen nyilvánvaló, hogy hol a pont, ahol az író észreveszi, hogy elbeszélése már nem saját magáról szól: a címadó őrület közepe táján, amikor a primér áthallások könnyű csónakán evez röhögve. Hogyan látott engem a kor. A korom azon része, mely a kilencvenes évekre esett: korrajz hátulnézetből, onnan, ahol nincs mód kozmetikázni, ahol hiába cserélgeti az ember a szűrőt, csak ugyanazt látni. Hogy antifilm lenne, az azért túlzás: regény, mely regényként mutatja a tárgyát (egy kort, s örökmozgó rekvizitjeit), de olyan érzést kelt, mintha film lenne.

Mintha látnánk.

Turcsányi Sándor

JAK Füzetek, 1400 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.