Mondjuk lepuból tisztességesen el vagyunk eresztve a hazai mozikban. Ha meglátok egy bezárt és sorsára hagyott vasművet, meg sem fordul a fejemben kihívni esetleg Weiss Manfrédot, de tudom, jobb lesz eztán résen lenni, bármelyik pillanatban, bármelyik kupac rozsda mögül előugorhat Derzsi János, mintha már hallanám is a távolban (közelben) reszelős hangját, vagy valaki tényleg reszel. Ebből a "találtam egy gyereket" dologból sem szorul behozatalra a Róna utca (na, jó, legfeljebb Romániából) a Wittman fiúktól Köves Daniig, csupa sugárzó tekintet, esetleg Estike a SátántangóbólÉ Olyan is akadt közülük, aki hozta a történetét, akár a kellő drámai erővel. A mondott Romániát sem tegnap fedeztük fel. Szóval nincs sok újság felénkÉ
Akkor ide kéne a "mégis".
Bollók Csaba valahol a lepuban jár (egy takarékon működő bánya és tartozékai, mint tudjuk, ha máshonnan nem, a híradókból, a Zsil völgyében). És elmeséli talált gyereke(i) történetét. Iszka apját régen elvitte a bánya (spanyolba), italozó életmódot folytató édesanyja neveli, infernális körülmények között. Már amennyiben a rendszeres verést, a betörésre bujtást és a hasonlókat nevelésnek lehet nevezni (lehet). Ühüm, a sós kútba, a kerék alá tett, s onnan is kivett gyerekek kétségkívül otthonosak a vásznon - a világmozi egy nagy nevelőintézet. Minálunk a léc körül Árvácska settenkedik, állítja be a magasságot. Iszka vasat gyűjt, persze az átvevő a méhben kevesebbet fizet, mint ami jár. Voltaképpen már ebből az első jelenetből több jön át, mint várjuk - fel sem tűnik, hogy a kislány úgy csinálja, azon technológia szerint, mint szokta. Felőlem akár meg is mutathatta volna neki a rendező (tudjuk megint, nem így volt), hogyan húzza nyomorult kiskocsiját. A dátum jön át, a dátumot látom: 21. század, meg a hely (ami nekem az ilyen filmekben egy ideje csak a "valahol"): Európai Unió. És nem az, hogy a szegény Iszka, hanem az, hogy hányan lehetnek még így ezzel (az ócskavassal). Szinte felfoghatatlan, az Iszka (a film is, a kislány is) az első pillanattól fogva egyetemes. Míg van ugyanis Iszka, nem indítják el a jachtfesztivált (vagyis nincsen is). Aztán jön a kedves mama meg a verés meg az ital meg a sár meg a betegség, az olcsó benzinek szaga, a permanens félelem, hogy ha a kistotálokból kibukik egy felnőtt közelije, akkor az hogyan kínozza majd a kis szerencsétlent. E téren lassulunk le, időbe telik fölfogni, hogy a testi, lelki komfort hiánya nem feltétlenül maga a szenvedés: csak mi ülünk moziban, azok ott nem egy filmben játszanak (pedig). Ilyen az élet - félreértés ne essék, nem az övék. A mienk ilyen. És mintha kaporszakállú korunkig nem jönnénk ki az expozícióból, járjuk Iszkával léte mezejét, pergetjük hétköznapjait, jó, ha egy nevelőintézeti "úszójelenet" elbizonytalanít: talán mégis csak játékfilm ez, ám az ügymenet (padokon fekvő gyerekek nevelői irányítással, "zárd össze az ujjaidat, mert átfolyik köztük a víz", úszást imitálnak az udvaron: vízen és víz alatt) annyira kitalált, hogy így, csak így lehetett (cím, keltezés fent). És így megy, talán kicsivel tovább is, mint a film feleÉ
Ám aztán egyszer az összekuporgatott (és így sem elég) pénzből egy hajvágás lenne, igazi fodrásznál, nem otthon a tompa nagyollóval, de a gyorsan felismert tetvesedés okán hamari kipenderítés lesz a kaland vége. És ekkor Bollók is kipenderíti a filmjét belakott zugából (a dokumentarizmusból, a leltározó aprólékosságból), ki a hóra a meleg kohósalakból. És begyorsulunk, jönnek a játékfilmes eszközök, fordulatok, a párhuzamos képszerkesztés, a nagy szökés a tengerhez - a fene tudja, talán maga az eszképizmus is (megengedem, csak mérhetetlen pillanatokra). És ez bámulatos. Egy film, aminek mindig csak az első felét meséljük el, s akik hallgatják, úgy hiszik, értik, miért ilyen hátborzongatóan jó, mert "az a szegin kislány". Dehogy. Az Iszka utazása attól remekmű, ahogy Bollók elmesél (filmmé igazít) egy ismert (ismerhető) történetet. A rendezői munkától (aminek csak egy része az alázat, a másik a bátorság, uram bocsá', a vagányság). Persze ne legyenek egyéb irányú kétségeink sem, tényleg talált két nagyszerű gyereket is. Sőt, a végére még a lepu is természetes: mozi (ilyen se volt még!).
A Hungarotop bemutatója
