Magyar Narancs: Mondhatjuk, hogy Zságer Balázs felfedezettje vagy, hiszen a zenéd miatt alapított egy feltörekvő fiatal előadókkal foglalkozó kiadót. Hogyan történt ez az egymásra találás?
Takács Dorina: Már korábban ismertük egymást, mert dolgoztam a Žagarnak, árultam a merch pultban és hasonló munkákat vállaltam. Az első önálló fellépésem előtt tanácsot kértem tőle, hogyan kell kiadni egy dalt, hiszen, ha már fellépek, akkor jó lenne előtte az egyik számomat megosztanom az emberekkel. Balázs már régóta szeretett volna egy saját kiadót létrehozni, és ez egy erős löket lehetett számára, hogy belevágjon.
MN: Milyen volt az első fellépésed fogadtatása?
TD: A Fran Palermo előtt léptem fel az A38 hajón, és szerintem sokan furcsának találták a zenémet. De a koncertet követően többen odajöttek gratulálni, és ez erősen motivált, mert ha az első koncert rossz élmény lett volna, akkor lehet, hogy nem folytatom a zenélést színpadon.
MN: A dalaidban az elektronikus zenét ötvözöd a népdalokkal. Hogyan alakult ki nálad ez a fúzió?
TD: A népdal és a néptánc gyerekkorom óta nagy szerepet játszott az életemben. Zenei általános iskolába jártam, ahol sokat foglalkoztunk népdalfeldolgozásokkal. A középiskolára azonban ez egy kicsit kikopott belőlem, és inkább a pop és az alternatív zene felé fordultam. Ekkoriban kezdtem el bulikba járni és megismerkedni az elektronikus zenével, annak tetszett a lüktetése, de számomra hiányzott belőle valami élet. Kevés dalnál éreztem azt, hogy szívesen táncolok rá, és közben megérint. Talán ez a hiány vezetett el oda, hogy ezeket a stílusokat ötvözzem.
MN: Hogyan fogtál a dolog technikai részéhez?
TD: Autodidakta módon először telefonon, egy alkalmazáson keresztül kezdtem el zenét készíteni. Felvettem a hangomat, effekteket próbálgattam stb. Egy idő után ezt kinőttem, és beruháztam egy laptopra, hogy komolyabb szoftverrel tudjak dolgozni.
MN: Mi alapján választod ki a népdalokat?
TD: Nagyjából minden harmadik, negyedik szám saját dal, a többi népdalfeldolgozás. Egyfajta játékként fogom fel a feldolgozásokat: általában nem hallgatom meg a népdal eredeti dallamát, csak a szöveget olvasom, és ha valamiért megérint maga a szöveg, akkor írok hozzá dallamot. Érdekes tapasztalat, hogy később kiderül, az eredeti dallam nagyon hasonló ahhoz, ami belőlem jött. Emellett van olyan is, hogy teljes egészében átveszem a népdalt az eredeti dallamával együtt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
