Zene

A Wooden Shjips újpszichedelikus rockzenét játszó együttes a zsáner szülőhazájából, San Franciscóból, feltűnően őszes szőrzeteket viselő, Eric Clapton- vagy Grateful Dead-rajongó középkorú családapáknak tűnő tagokkal, akik azonban rendkívül fiatalos lendülettel jelentetik meg kiadványaikat: a 2006-os alakulás óta az idei már a negyedik rendes soralbum.

"Úgy terveztem, hogy felkeresem azokat a településeket, ahol többségben romák laknak, és végigmegyek az utcán, ahogy anno Erdélyben gyűjtöttünk. Megkérdezem, vannak-e zenészeik. Kik szoktak muzsikálni, ha bál van? Mintha egy elképesztő mesébe csöppentem volna." Bemutatjuk Both Miklós nagyszerű kezdeményezését.

"Mondja: miért nincs tizenhetedik Lajos? Van egy tizenhatodik Lajos és egy tizennyolcadik Lajos. Miért nincs tizenhetedik?" A Játék a kastélyban oktondi Titkára firtatja ily naivan az egyszerre dinasztikus és bútortörténeti érdekű kérdést, s hasonlóképpen csodálkozhat rá a jámbor emberfia arra is, hogy a komolyzenében vajon miért találunk számos nevezetes oktettet, ellenben valamirevaló nonett alig akad. (A decettről, ugye, már nem is beszélve.)

Jamie Welch (alias Seams) az angliai Hampshire szülötte, de már jó ideje Berlinben készíti zenéit - ha úgy tetszik, két világ határán dolgozik, és egyszerre két markáns hagyományból építkezik. 2010 és 2012 között két remek, utóbb egyben is kiadott EP-t (Tourist/Sleeper) is készített - a rajtuk található lassú-középtempós, megfontoltan lüktető és kellően melodikus (glitch hop- és szintiwave-hatásoktól sem mentes) szerzemények úgy építkeztek (sokszor alaposan összevagdalt hangmintákból), hogy egy pillanatig sem váltak rideggé.

Miután Rihanna idén nem dobott semmi újat, csak bulizott, Lady Gaga nagy hacacáréval felvezetett lemeze unalmas lett, Britney elment vendéglátózni Vegasba, MIA lemeze pedig súlyát vesztette, és már úgy tűnt, hogy Miley Cyrus felnövése lesz az év legemlékezetesebb eseménye a globális popénekesnők világában, nos, mindezek után Beyoncé teljesen váratlanul kiposztolta december közepén az Instagramra, hogy itt az új lemeze, ami formabontó módon úgynevezett vizuális album.

Az amerikai underground szupergrupp létrejöttének körülményeiről sajnos nem szólnak a krónikák, és a budapesti koncert napján épp dögbeteg Mike IX Williams énekest sem tudtuk megkérdezni a dologról, pedig valószínűleg érdekes története lehet annak, ahogy négy, túlzás nélkül legendás figura egy ilyen projektben egymásra talál.

Ha Deák Bill Gyula a legfeketébb hangú magyar énekes, akkor Szűcs Gábor a legfeketébb kezű gitárosunk. 2004-ben ment ki Amerikába, 2013-ban pedig megnyerte a legrangosabb bluesversenyt, az International Blues Challenge-et, és a blues Oscar-díjára, a Blues Music Awardsra is jelölték.

Három magyar albumot mutatunk be, de nem csak ez bennük a közös. Híres mesterségük címere: az útkeresés.

Majdnem egy évtizedet kellett várni a tehetséges színész, Tompos Kátya első lemezére. Megérte.

Az első generációs orosz zsidó bevándorlóként még gyermekkorában New Yorkba került Daniel Lopatin egyike a legelmélyültebben dolgozó hangszobrászoknak - az évek során rendre új zenei eszköztárral dolgozott, miközben tudatosan tágította a munkáival teremtett és bejárt világok határait.

Sokan úgy vélik, a Fesztiválzenekar különleges színvonalának és kitartó sikerének egy titka van: Fischer Iván személyisége. A személyiség pedig sosem érthető meg igazán, főképp pedig nem utánozható. Mindazonáltal érdemes néhány adalékkal hozzájárulni a megfejtéshez.

"Tekints ide, megszédült ember, tekintsd meg élted képeit! Elvirágzott rövid Tavaszod, kimerült Nyaradnak ereje. Hervad már őszöd az aggkor felé; és közeleg a sápadt Tél, mutatja néked megnyíló sírodat. Hol vannak most a magasröptű tervek, a boldogság reménye, a vágy a hiú dicsőség után, s a gondok súlyos terhe? Hol vannak hát az öröm napjai, a buja bőségben dúskálók? És hol a vidám éjek, a mámorban átvirrasztottak? Hol vannak hát? Hol? Elillantak, mint az álom. Ami megmaradt: csak az Erény."

Hulladékból várat sokan emeltek már a popzene történetében, Dev Hynes azonban barokk palotát formáz színarannyal bevont kacatjaiból. A Test Icicles dance-punkjától a Lightspeed Champion finomabb-folkosabb rockzenéjén át a hamisítatlan popzenéig eljutó brit dalszerző-producer Blood Orange fedőnéven elkészített második lemezén minden rajta van, ami a 80-as évek nagyipari könnyűzenéjét olyannyira fullasztóvá tette.

Csalog Gábor és a Concerto Budapest együttműködésének gyümölcse a Concerto Studio elnevezésű új koncertsorozat, amelynek második előadásán Mozart és John Cage került terítékre - illetőleg "A véletlen zenéi", ahogy az alcím jelezte.