lemez - BEETHOVEN: DIABELLI VARIÁCIÓK

  • - csont -
  • 2010. január 21.

Zene

"Hetvenkét évesen vettem fel első szólólemezemet, mert mégis meg akartam magam 'örökíteni'. Örök bánatom volt ugyanis, hogy a világ számára nem létezem önálló lényként, hanem csak úgy, mint a férjemhez tartozó valami.
"Hetvenkét évesen vettem fel elsõ szólólemezemet, mert mégis meg akartam magam 'örökíteni'. Örök bánatom volt ugyanis, hogy a világ számára nem létezem önálló lényként, hanem csak úgy, mint a férjemhez tartozó valami. Ami szintén nem rossz dolog, sõt nagyon jó, de azért volt emiatt sírás-rívás. Azért akartam fölvenni, mert ez valami, ami én vagyok, amit én tudok a darabról." Ez Kurtág Márta voltaképpen megrendítõ önvallomása a lemez felvételének motivációjáról. Persze egy kegyetlen szívû elemzõ azt mondhatná, hogy csakis férjének, Kurtág Györgynek köszönheti, hogy egyáltalán elkészült, hiszen egyébként ugyan melyik cég adna lehetõséget egy hetvenkét éves mûvésznek, pláne egy olyan mûvel, amelyrõl számos etalonnak számító felvétel kapható? Meg: az egész zongorairodalom egyik abszolút orma hogyan is lenne akár csak megközelíthetõ igen csekély koncertrutin nélkül?

A felvétel - noha, hogy mondjam, manuálisan kissé esetleges - mégsem teljesen érdektelen, mert igen komoly elemzõmunka áll mögötte. Sok olyan szólam szól most, amelyet eddig nemigen hallhattunk (például a 4. vagy a 8. variáció, és egészen különösen a 20. variáció), kiderül Beethoven félelmetesen komplex szervezõkészsége, amely már az 1820-as években beváltja Schönberg késõbbi igényét, hogy ugyanis "nincs szabad hang". Szépen analizált elõadásnak számít a 14. variáció is. De a mûvésznõ olykor olyan lassú tempót vesz (16. és 17. variáció), hogy a rosszindulat azt orrontja, az elõírt gyorsabban nem menne, és a 6. változat démoni trillái meg egyszerûen nem szólalnak meg a suta ujjak miatt, amelyek különösen a 19. változatban lustulnak el aggályosan; ráadásul a záró fúga kimondottan darabos. Általában: nem derül ki a mû félelmetesen "avantgarde" jellege, alig hatnak egészen rémületes dimenziói. Vagyis a saját portréja mellett a nagysággal és a humorral marad adós Kurtág Márta, és ez Beethovennél súlyos hiány.

BMC, 2009

**

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.