Lemez - Háború és háború - PJ Harvey: Let England Shake

  • G. A.
  • 2011. február 24.

Zene

Miközben a 90-es évek alternatív hősnői javarészt már réges-rég eltűntek a színről, vagy megszűntek érdekfeszítőnek lenni, nyolcadik lemezén PJ Harvey megint valami hallatlanul izgalmasat hozott össze. Megint, hiszen húszéves karrierje során Harveynak még egyetlen érdektelen megmozdulása sem volt – mindazonáltal az elmúlt tíz évben készült munkái (az Uh Huh Her kisebb, a White Chalk nagyobb mértékben) arra is rámutattak, hogy lehet egy-egy lemeze konceptuálisan érdekes úgy is, hogy közben nem feltétlenül marad hallgatható.

Ez az új anyag azonban minden fronton teljes siker.

A Let England Shake háborús lemez, középpontjában a Gallipoli-félsziget első világháborús ostromával, de természetesen Anglia közelmúltbeli haditevékenysége sem marad rajta érintetlenül. Szó sincs ugyanakkor feltartott mutatóujjas történelemóráról vagy kínos protest-songokról: nagyszerű dalszövegeiben Harvey az olcsó analógiákat épp oly sikeresen kikerüli, mint a plakátszöveges harsány hatásvadászatot. Lemeze valójában nem is a beazonosítható eseményekről szól, inkább egy létállapot a tárgya: dalaival azokhoz a pillanatokhoz húzódzkodik ezúttal közel, amikor – ahogy az a letaglózóan gyászos All And Everyone soraiban áll – halállal telik meg minden e világban a levegőt, az ivóvizet és a napsütést is beleértve.

A komor témától nem lett volna idegen a White Chalk bizonytalanul imbolygó zongorafutamokra felfektetett gótikus horrorzenéje, ám Harvey ezúttal jóval stabilabb formák felé fordult – miközben megtartotta az előző lemezén kikísérletezett, magas hangokra boltozott törékeny énekstílust (szerencsére az ott sokszor elviselhetetlen modorosság mellőzésével). A Let England Shake néha rockba fordul ugyan, de alapvetően folkdalokból épül fel. Titkokkal teli, ködös, feszültségdús, de mindig inkább lefojtott folkszámokból. Hangszerelésük egyszerű, de minden motívum lefegyverzően ötletes: az alapvetően gitárra, billentyűkre, dobra és autoharpra írt, a hallgatót fekete dallamcsápjaikkal mind a tizenkét állomáson szorosan körbehálózó dalokba például itt-ott fúvósok lépnek hol csatába invitáló melódiákat (The Glorious Land), hol pedig gyászindulókat idézve (All And Everyone). Vagy ott van az első kislemez, a Written On The Forehead: egy William Orbitot idézve vibráló szintetizátor-motívumon csúszkáló énekkel indul, amire aztán rásimul egy spirituálészerű kórus, miközben a zenekar reggae-ből építkezve kezd játszani alá, hogy megágyazzon a dalban refrénszerűen fel-felbukkanó Winston Holness-hangmintának. Háromperces popszám, kerek, mint egy alma – és közben nem csupán szokatlan ízű, hanem szerfölött kábító is.

Island/Universal, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).