Ahogy a hordozók közül a bakelit vagy a rendszer alapköveiből az ízlésformáló kiadók, úgy az albumformátum sem bírt még - a kislemezek javára - kikopni a zeneiparból az mp3-forradalom után. A hosszú menetidőbe kódolt dramaturgiai lehetőségek túlságosan csábítóak: a kanadai Fucked Up harmadik lemeze atomizált verzióban például közel sem volna ennyire hatásos.
Harmadik lemez alatt a David Comes To Life című nagy ívű produkciót kell érteni, de az állítás a jelenleg nyilvánvalóan még a korábbinál is elborultabb sztahanovista korszakába jutott zenekar másik friss anyagára is áll. A történetmesélős konceptlemezek sorát bővítő David Comes... főhőse egy David Eliade nevű alsókutya egy (nem létező) angliai kisvárosból, Byrdsdale Spából. A David's Town című "kiegészítő anyag" pedig egy válogatáslemez, amely David kedvenc lokális (és természetesen szintén fiktív) punkhőseit gyűjti egybe a 70-es évek végéről: az itt-ott jeles vendégénekesekkel (Danko Jones, AC Newman), hitelesen filléres hangzással, slendrián dobolással és bestiális akcentusokkal feldobott dalok egyfajta összegzését adják a punkmozgalom fénykorának, de nem csupán afféle értő kezű stílusimitációról van szó - a Fucked Up gitárosai hol finomabb, hol erősebb jeleket hagynak a dalokban, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy időutazóink egy poszt-punkon, hardcore-on és ezek leágazásain túli világból ereszkedtek a féreglyukba. A Fucked Upnak erre a mintegy mellékesen kirázott lemezére sikerült tizenegy punkslágert hógolyószerűen kerekre gyúrnia - ők maguk sem értik tán, miféle energiaforrásból.
Hiszen mindeközben arra is figyelniük kellett, hogy a David Comes To Life-on közel 80 percen át fenntartsák a figyelmet. Térjünk vissza egy percre Byrdsdale Spába! Davidünk maga a fény az éjszakába', dolgozni jár a lámpagyárba: itt ismerkedik össze egy Veronica Boisson nevű balos aktivistával (a www.davidcomestolife.com oldalon fotókat is láthatunk a karakterekről), s hamarosan már nem a vörös zászló, hanem a vérpiros szív köti össze őket - ám a sors (?) hirtelen közbeszól. Veronica életét veszti egy rejtélyes balesetben, az önmagát hibáztató Davidet megvádolják, teljes lesz a zűrzavar, de aztán oszlani kezd a köd, s Davidünk a lemez végére lassan és verejtékesen újra magára talál. A nem különösebben forradalmi sztoriban Damian "Pink Eyes" Abraham számos gólhelyzetet felismer, és mindig jól lép oda: a belezúgás pillanatától a gyászon és önvádon át a cserepek összeillesztéséig egy tragikus kapcsolat minden állomásához sikerül szívhasítóan szenvedélyes szövegeket kanyarítania, melyeket aztán a sorokhoz méltó lelkesültséggel hadar végig.
Abraham markáns acsarkodása a legvastagabb szál, ami a zenekart ma a hardcore-punk színtérhez köti. A Fucked Up a hangzásának alapját képező agresszív zúzást korábban is bármikor képes volt shoegaze zenekarokat idéző szépséges morajlásba, pszichedelikus vagy noise rockos vibrálásba fordítani, most azonban radikálisan megváltoztak az arányok: az elsődleges forrás immár a 80-as évek impulzív amerikai alternatív rockja a csodálatos(an alulértékelt) Hüsker Düvel az élen. Ebből a világból táplálkozva teremtenek most a zenekar gitárosai új minőséget. Mert bármennyire szövegközpontú is ez a lemez, a kimagasló izgalmakért mégis főképp a Fucked Up három (!) szólógitárosa szavatol: nekik köszönhető, hogy a David Comes... egységes kompozícióvá tud összetömörülni úgy, hogy közben (akárcsak a Sonic Youth 88-as főművén, a Daydream Nationön) felmutatják a választott főszín összes elképzelhető árnyalatát. Ezen a lemezen nem ezer gitársávból mixelnek cseppfolyós hangmasszát, mint korábban, hanem mind a 18 energiától és érzelmektől szétfeszülő, jelentéses sorrendbe feszített szerzeményt telegitározzák végtelenül fantáziadús összjátékra épülő, kristályosan törékeny betétdallamokkal. A David Comes To Life a mindent túlélő elektromos gitár újabb apoteózisa: ritka és felemelő esemény.
Matador/Neon Music, 2011
