Moritz Friedrich, alias Siriusmo egyáltalán nem új versenyzõ a pályán - elsõ maxiját 11 évvel ezelõtt adta ki a berlini srác. A mindvégig az elektro/elektropop vonalon alkotó, ám sokáig felfedezetlen Siriusmót pár éve valósággal telibe kapta a közben azért jelentõsen csillapult nu-rave/elektro/trash hullám, olyannyira, hogy hirtelen az egyik legkeresettebb remixõrként vált híressé: a Scissor Sisters, a Gossip vagy a Simian Mobile Disco is hozzá járt átszabatni, nem is szólva a Modeselektor-duóról vagy a Boys Noize-ról. Ennyi bokros teendõ után sem szállt el a munkakedve, s végre elkészítette elsõ rendes hosszúságú albumát: a Mosaik címe árulkodó, s egyben gyanakvásra is késztet - csak nehogy afféle értelme nincs vegyes ízelítõnek bizonyuljon a lemez! Hál' istennek az ép ítélõerõvel és arányérzékkel megáldott aranykezû hangkovács/producert elkerülte végzete, mi több, az év egyik legszórakoztatóbb elektroalbumát készítette el. Az csak a szükséges kezdet, hogy munkája hemzseg a jól összeválogatott és megfelelõ helyre illesztett, kellõen hülye hangmintáktól - de Friedrich a megannyi összelomizott nyersanyagból épkézláb számokat is tudott összerakni, legyenek bár azok dicséretesen takarékos terjedelmû tánczenei darabok vagy afféle minidalocskák. Az Einmal In Der Woche Schreien annyira fülbemászó, amennyire csak lehet, s a lemez többi része is (beleértve a titkos bónuszszámot, mely persze a legjobb valamennyi közül) kifejezetten szellemesen játszik korunk elektronikus tánczenei stílusaival. Ahogy a gonosz kisgyerek szokott a kibelezett játék mackóval.
Monkeytown/Deep Distribution, 2011
**** és fél