lemez - THE TWILIGHT SINGERS: DYNAMITE STEPS

Miközben immár több mint húszéves, töretlenül izgalmas pályafutása során sajátos dalaival Greg Dulli folyamatosan és kiszámíthatatlanul ingázott a rockos és a soulos, valamint az eleven és az introvertált tartományok között, zenéjének magva, az énekes-dalszerző által megteremtett központi figura lényegében változatlan maradt. Jelentesse meg dalait bármelyik zenekarával is, Dulli sötét színekkel dúsan festett érzéki szerzeményeinek elbeszélője a lehető leghatározottabban elfordul az alternatív rockban megszokott passzívabb szenvedő szereptől.

Miközben immár több mint húszéves, töretlenül izgalmas pályafutása során sajátos dalaival Greg Dulli folyamatosan és kiszámíthatatlanul ingázott a rockos és a soulos, valamint az eleven és az introvertált tartományok között, zenéjének magva, az énekes-dalszerzõ által megteremtett központi figura lényegében változatlan maradt. Jelentesse meg dalait bármelyik zenekarával is, Dulli sötét színekkel dúsan festett érzéki szerzeményeinek elbeszélõje a lehetõ leghatározottabban elfordul az alternatív rockban megszokott passzívabb szenvedõ szereptõl. Az õ Mefisztó-szerû, számító dalnoka furtonfurt manipulál, csábít, közel húz, majd eltaszít, átver, lódít és kalkulál - de közben nem felejt el számot vetni módosíthatatlan magányával sem.

A Twilight Singers ötödik, hatévnyi kihagyás után megjelent lemezén ez a tematika az eddigi talán legkomorabb (némiképp tán még a kétségtelen fõmû, a gyászmunkából fakadt Blackberry Belle-nél is elégikusabb) és legsûrûbb kiszerelésben kerül elénk. S a Dynamite Steps egyúttal felvillanyozóan szeszélyes is. A My Bloody Valentine-t idézõ gitárzuhatag hirtelen akusztikus finomságra vált, amire Curtis Mayfieldtõl ihletett ének simul (The Beginning Of The End), a primitív dobgéppel és zongorával induló álpopszám elsöprõ rockslágerbe fordul (On The Corner), az Ani DiFrancóval duettben elõadott selyemfinom Blackbird And The Fox úgy lesz kerek, hogy lényegében hiányzik belõle a refrén. A filmzenésen sokrétegû hangsávok pedig mindent vastagon beborítanak a Dynamite Stepsen, ezen a lassan kiismerhetõ, öntörvényû és kábító anyagon.

SubPop, 2011

*****