Aztán elhúzott Franciaországba, ahol az etno zenék tárgykörében folytatott tanulmányokat. Ott fedezték fel, azóta töretlen a karrierje. Koncertezik, filmzenéket komponál, a színház, a költészet és a zene határvidéke foglalkoztatja. Tavaly továbbállt New Yorkba.
Ez az album az eddigi utazásai összefoglalása. Dominál az emberi hang, a laza dzsesszes anyagra ültetett finom háttérvokálokkal. Zongora, bőgő, dob, szaxofon az alap, jól megél rajta ez a 16 dal. A populárisabbja fölfér a slágerlistákra, a legszebb pillanatokban viszont a korai Zap Mamára emlékeztet. Lendületes, életvidám zene, bluesos, afrikai és latinos hangulatok elegáns ötvözete, melyekben a humor teremti meg az egyensúlyt.
Sitsonnak fantasztikus hangterjedelme van, és technikailag is nagyon képzett; kár, hogy mindez néha Al Jarreau-típusú, öncélú bravúrkodásokra csábítja. Kicsit több Afrika ellensúlyozhatná az anyag popularitását, így azonban kaptunk egy etno-light pop-dzsessz albumot, ami várhatóan igen népszerű lesz.
Cz. Gy. K.
Piranha/Zenesegély, 2002
